2012. április 24–25-én nemzetközi konferenciának adott otthont a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet. A konferencia fő témája Walter Brueggemann ószövetségi teológiáról írt könyve volt (Theology of the Old Testament. Testimony, Dispute, Advocacy. Augsburg Fortess, Minneapolis 2005), amely Tunyogi Lehel lelkipásztor fordításában szeptember folyamán magyarul is megjelenik.

A konferencia szervezőit (Kiss Jenő és Balogh Csaba teológiai tanárokat) a program összeállításakor egyfelől az a szándék vezette, hogy a résztvevők megismerjék Walter Brueggemann sajátos írásértelmezését és gondolkodását, valamint annak kritikáit, másfelől, hogy nyomatékosítsák a bibliai teológia fontosságát a teológiai gondolkodásban és a gyakorlati lelkipásztori szolgálatban. Ezt szolgálták a csoportos beszélgetések a Brueggemann könyvéből választott szövegek alapján, valamint az előadások.

Dr. Tunyogi Lehel erdélyi lelkipásztor Brueggemannt olvasva, illetve egy Brueggemann-olvasat című előadásában Bruegemann-szövegek fordítási nehézségeiről beszélt, majd néhány kulcsfogalom segítségével jellemezte a könyvet. Úgy vélte, hogy ennek a nagyfokú szakmai tájékozottságról tanúskodó, de ugyanakkor a „saját gondolatok gőgjével” írott átfogó és összegező mű egyik fő sajátossága abban áll, hogy felhívja a figyelmet bibliai beszédmódra. Arra, ahogyan Izráel beszél Istenről, illetve Isten beszél Izráelhez. Ezt Bruggemann a per-metafora segítségével mutatja be, amely olyan helyzetet hoz létre, „amelyben Isten tettekben megmutatkozó jelleme, Izráelnek Istennel való élete bontakozik ki az alapvető bizonyságtétel, az ellen-tanúságtétel, a kéretlen tanúságtétel és a megtestesült tanúságtétel folyamatában”.

Dr. Karasszon István (Budapest, Károli Gáspár Hittudományi Egyetem) az Ószövetségi teológiai irányzatok, különös tekintettel Brueggemannra című, személyes hangvételű előadásában (amelyet a szerző távolléte miatt Balogh Csaba olvasott fel) tömör bevezetőt nyújtott a bibliai teológiai történetébe (W. Eichrodt, E. Sellin, L. Köhler, J. Barr, G. von Rad, C. Westermann, W. Zimmerli, B. S. Childs, A. H. J. Gunneweg – M. Oeming, H.-D. Preuss, O. Kaiser, E. Gerstenberger. R. Rendtorff, W. Hermann) és annak magyar vonatkozásait hangsúlyozta. Bruegemannal kapcsolatban kiemelte, hogy ő – számunkra, európaiak számára – sokszor éppen amiatt követhető nehezebben, mert műveiben elsősorban az észak-amerikai teológiával és társadalmi kérdésekkel folytat párbeszédet. Az ottani szekuláris, sőt az evangélium iránt ellenséges világ indíthatta őt arra, hogy jogi eljáráshoz hasonlítsa Izráel hitvallását. Ugyanakkor azt hangsúlyozza, hogy Brueggemann gondolkodását egyszerre jellemzi a kosszerűség és a tradicionalitás, az aktualizálás és a hagyományőrzés.

Dr. Jörg Jeremias (Marburgi Egyetem, Németország) Az ószövetségi teológia fő kérdései című előadásában e tudományág művelésének két nehézségére mutatott rá bevezetésképpen: először arra, hogy nehéz úgy összefoglalni a műfajukban és tartalmukban egymástól különböző iratokat, hogy azok meg is őrizzék sajátos mondanivalójukat; másodszor arra, hogy nehéz egyszerre odafigyelni az Ószövetség teljes szöveganyagát összefoglalni kívánó két diszciplínára, az ószövetségi teológiára és Izráel vallástörténetére. Úgy látja, hogy e két diszciplína a környező vallások ismerete által közeledhet egymáshoz és tanulhat egymástól, különösen akkor, ha Izráel vallástörténete kész arra, hogy összekapcsolja a vallások összehasonlítását az igazság kérdésével. Az ókori keleti vallások és Izráel vallástörténete iránti nyitottság az ószövetség teológiájától is megkívántatik. Jeremias éppen ezt hiányolja Brueggemannál, akinél különös idegenkedést figyel meg azzal szemben, ami történeti és vallástörténeti. Ám a vallástörténeti differenciálás miatt az olvasók csak ritkán ismernek rá arra, hogy Izráel hol töri át az általános-keleti istenekről szóló kijelentéseket.

Dr. Mihai Handaric (Aurel Vlaicu Egyetem Teológiai Fakultása, Arad) Többszólamúság Brueggemann teológiájában című előadásában a Brueggeman teológiájában megjelenő többszólamúság (polifónia) kérdését tárgyalja. Az első nagyobb egység a többszólamúságot befolyásoló belső és külső tényezőkre tekint. Ezek a tényezők fellelhetők mind a bibliai szövegben, mind az azt értelmező közösségben. Ez az első egység foglalkozik a szövegben található különböző hangokkal és Isten ellentmondásos képével is, valamint azzal, hogy a szöveget értelmező közösség milyen módon viszonyulhat a többszólamú szöveghez. A második egységben a szövegértelmezés külső tényezőit mutatta be, jelesen a történeti kontextust, az értelmező közösség szélsőséges felhangjait, illetve a kiegyezés és a nyugvópontra juttatás folyamatának szerepét a szent szöveg értelmezésében.

Werner Pieterse (Heikenszand, Hollandia) A tanú törékenysége című előadásának első részében W. Brueggemann ószövetségi teológiáját méltatta, mert megtalálta benne azt az utat, amely egyrészt a nyugat-európai kritikai teológia, másrészt a Szentírás karizmatikus, túl-kegyes értelmezése között vezet. Előadásának második részében a tanú, vagyis a bibliai üzenet törékenységével foglalkozik. Ez a törékenység mindenekelőtt abban áll, hogy a bibliai szöveg az egyetlen elérhető valóság, és az ószövetségi bizonyságtevők (Illés, Mózes, Dániel, Jézus) a hatalommal szembeni erőtlenségében érhető tetten. Ám ez a törékeny tanú – paradox módon – arra hivatott, hogy szub-verzióként más uralkodó verziókat forgasson fel. Nem csak az ókori világban, hanem ma is. Pieterse ebben nem akarja követni Brueggemannt. Nem akar behódolni egy klasszikus bipoláris teol ógiának, mert nem akarja, hogy az egyház a világgal szemben harcoló magányos próféta szerepét öltse magára. Ugyanis ez a szerep süketté tenné azt a Szentírás szubverzív bizonyságtételén kívül létező erőforrások iránt.

Dr. Eep Talstra (Amsterdami Szabadegyetem, Hollandia) Isten érzelmei. Egy irodalmi hős szenvedélye? (Szenvedélyes Isten? Isten jellemábrázolása az Ószövetség konfliktustörténeteiben W. Brueggemann teológiája alapján) című előadásának fő témája Isten szenvedélyessége volt. Ez elsősorban Isten erős és ellentmondásos érzelmeiben (szeretet, harag) nyilvánul meg. Ám e szenvedélyesség nem korlátozódik Istenre, ugyanis kifejeződésre jut a prófétákban (Jeremiás), és így kifejeződésre kell jutnia a mai bizonyságtételekben is. Tudniillik a szövegnek – Bruggemann szerint – úgy kell működnie, mint egy a modern olvasó számára írott programnak. A szerző felvázolja, hogy miként beszél a zsidó hagyomány az Isten szenvedélyességéről, majd Jer 5,7 alapján Augustinust és Bruegemannt hasonlítja össze, és kiemeli, hogy az itt elhangzó kérdést (van-e egyetlen ember, aki igazságot cselekszik?) az előbbi retorikai kérdésnek, az utóbbi pedig valódi kérdésnek tekinti. Úgy látja, hogy a bibliai teológiának ezt az utóbbi utat kell járnia. Miután felsorakoztatja az Isten csalódásáról, belső konfliktusairól szóló bibliai bizonyságtételeket és elemzi az 1Kir 22-őt, különösen Mikhájjá próféta szerepét, arra a következtetésre jut, hogy Bruegemannal azon a ponton kell tovább folytatni a vitát, hogy Isten valóban csak a beszédben van jelen. Vagyis: a szenvedélyes Isten csupán irodalmi hősnek tekintendő és a szenvedély és pátosz Istenét a beszédre kell korlátozni? Vagy Isten szenvedélye azt is kifejezi, hogy ő részt vesz a valós életben (Abraham Heschel)?

Dr. Kiss Jenő (Protestáns Teológiai Intézet, Kolozsvár) a Lelkipásztor – próféta? Igehirdetés – prófécia? című előadásában a gyakorlati teológia, pontosabban a homiletika felől kereste a kapcsolatot az ószövetségi próféta és a mai igehirdető, illetve az ószövetségi prófécia és a mai igehirdetés között. A prófétát és a próféciát O. H. Steck Die Prophetenbücher und ihr theologisches Zeugnis című könyve alapján határozza meg: a szóbeli próféciák feljegyzői, valamint a prófétai szövegek áthagyományozói, értelmezői és szerkesztői maguk is próféták. Ugyanis az eredetileg szóbeli prófécia írásos rögzítése csak egyfajta "metahistória", a prófétai igehirdetés aktualizáló kibővítése pedig úgy érthető, ha azt annak a jelenre néző relevanciája felől közelítjük meg. A prófétai könyvek redakciója, valamint a könyveken belül megfigyelhető újraértelmezés folyamata az Úr „önaktualizációjának” kifejezése. A bibliai könyvek egymásra vonatkoztatása pedig az isteni munkálkodás folytonosságának a kifejeződése. A mai igehirdető a névtelen értelmező, aktualizáló próféták nyomában lépked, és bizonyos értelemben munkálkodásukat folytatja. Ám ennek az a feltétele, hogy számoljon Isten aktív jelenlétével, és megtapasztalja annak valóságát, hogy betekintsen a metahistoriába, abba a történetbe, amelyben Isten az ő népével jár, és „lássa” Isten önaktualizációját.

A konferencia kiértékelése arról tanúskodott, hogy az elérte a szervezők által kitűzött célokat: közelebb hozta hozzánk Walter Brueggemann teológiáját, megfogalmazta az azzal kapcsolatos kritikai kérdéseket, és kiemelte a bibliai teológia fontosságát a teológiai gondolkodásban és a lelkipásztori szolgálatban.

A költségek legnagyobb részét az Erdélyi Református Egyházkerület, a Protestáns Teológiai Intézet, a hollandiai Juhász István alapítvány, illetve az Exit alapítványok hordozták. A támogatás lehetővé tette a külföldi előadók meghívását, a kedvezményes részvételt, és az előadások szimultán tolmácsolását. Hozzájárulásuk annak bizonysága, hogy elkötelezettek a teológia tudományossága és annak terjesztése iránt.