Rendhagyó könyvbemutató színhelye volt 2014. december 9-én a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet díszterme. Dr. Buzogány Dezső, az egyháztörténet professzora négy évi megfeszített munkájának eredményét, Kálvin főművének, az Institutionak új fordítását vehette kézbe minden érdeklődő. A genfi zsoltárok, melyeket az ifjúság kórusa Benkőné Zonda Tímea teológiai tanár vezényletével szólaltatott meg, az eseményhez illő és méltó légkört teremtettek. Dr. Rezi Elek, az Intézet rektora köszöntötte az egybegyűlteket, majd Dr. Visky S. Béla mutatta be a reformáció e máig meghatározó, új magyar nyelvi köntösbe öltöztetett művét. Az előadás első része az eddigi magyar kiadásokat tekintette át, míg a második az új fordítást mutatta be és elemezte. Közismert, hogy Kálvin e művének első változata 1536-ban jelent meg, és szerzője több mint két évtizeden keresztül bővítette és csiszolta munkáját, mígnem 1559-ben megjelentette a tulajdonképpeni főművet. Mindezidáig két-két magyar fordításunk volt mind a kis, mind a nagy Institutioból. Ez utóbbit fordította és jelentette meg Szenczi Molnár Albert 1624-ben, Hannauban; ennek következő fordítására Kálvin születésének négyszázadik évfordulója alkalmából került sor 1909-ben, Ceglédi Sándor és Rábold Gusztáv tolmácsolásában, A keresztyén vallás rendszere címmel. Az úgynevezett kis Institutio első magyar fordítását Nagy Károly, kolozsvári teológiai tanár végzi el (1903), majd újabb magyar fordítását teszi közkinccsé ugyanennek 1936-ban Victor János, a budapesti teológia tanára.

A fordító egy interjúban így nyilatkozott munkájáról: „Arra törekedtem, hogy közérthető legyek. A korábbi fordítások némelyikével az volt a gond, hogy szinte tükörfordításokat készítettek. A többszörösen összetett latin mondatokat alárendelt magyar mondatokká változtatták. A magyar nyelv azonban nem igazán szereti az alárendelést, így én inkább mellérendelő mondatokat alkottam belőlük. A hosszú körmondatokat darabokra szabtam. A korábbi fordítási változatok hűségesen ragaszkodtak az igeidők sematikus fordítási módjához, ettől nehézkesen archaikussá vált a szöveg, így ezzel is csínján bántam. A latin gyakran használja a visszaható igeragozást, a magyar ezzel sincs barátságban. Voltak tehát apró technikai fogások, amelyek mind azt szolgálták, hogy a szöveg minél egyszerűbb, érthetőbb legyen magyarul. A célunk az volt, hogy inkább Kálvin gondolatait adjuk át pontosan, mint magát a kálvini szöveget.”

Így tehát a közel fél évezredes magyar protestáns egyháztörténelmünk harmadik nagy Institutiojával ajándékozta meg a fordító Anyaszentegyházunkat. Illesse ezért elismerés és köszönet!

(A fotókat Kiss Gábor készítette.)