Csupán két nap, mégis megannyi érzelem, emberi lelkekben meglapuló gondolat, fájdalom és boldogság került a felszínre e csekély idő alatt. Volt, aki magabiztosan és könnyedén épített barátságokat. Volt, akinek ez nehezebben ment és először csak egyedül igyekezett feltalálni magát. Volt, aki azonnal felfedte valódi énjét, de volt, akinek idő kellett a kibontakozáshoz. Minden először idegennek tűnő arc mögött igazi értékek rejlettek, amelyek felfedezésére rengetek játék, program és beszélgetés nyújtott segítséget számunkra.

A tábor kezdetén még itt-ott szorongó és félelemtől sápadt arcokat véltünk felfedezni. Aztán Kállay Dezső rektor úr áhítata, biztató szavai, az ige közös kibontására való sarkallása és a lelki nyugtalanságok lecsendesítésére szóló vigasztalása sokkal elevenebbé és felszabadultabbá teremtette a légkört. Ezek után kezdődtek a játékok. Mindenkinek megvoltak a maga erősségei. Némelyek könnyebben magukra öltötték a vezető szerepét, mások inkább a vezérlő szavakat követve igyekeztek szorgos és lelkes résztvevőként helytállni. A próbák és feladatok során megtapasztalhatták és felfedezhették akár önmagukon is a kisdiákok, hogy mennyire fontos a közösségben való együttes gondolkodás, a másikra való figyelés és az empátiával kezelt embertársi viszony. Noha némileg versenytársként is tekinthettek volna egymásra (főleg a lányok), mégis igyekeztek minden feszültséget kizárva helytállni és találékonyságukat megmutatni. Az egyéni kompetenciák leginkább a „Ki mit tud?” próba keretein belül mutatkoztak meg. Itt mindenki megcsillogtathatta azt az adottságát, amiben a leginkább tehetségesnek érezte magát. Volt, aki énekelt, volt, aki szavalt és volt olyan is, akinek a táncos lábait, a népi kultúra iránti szenvedélyét ismerhettük meg. A legnagyobb kihívásnak az interjú bizonyult, ahol mindenkinek önállóan kellett megállni a bizottság tagjai előtt és meggyőznie őket arról, hogy valós elhivatottság tudattal és kellő komolysággal állnak felvételire.

A két nap mindenki számára bizonyította, hogy azok a jelentkezők, akik részt vettek a táborban, rendelkeznek azokkal a személyes tulajdonságokkal, amelyek alkalmassá tehetik őket a lelkipásztori feladatra. Isten áldása vezesse őket továbbra is, hogy azzal a lelkülettel tudjanak helytállani a további megmérettetéseken is, amely ezidáig jellemezte őket.

A beszámolót Demeter Henrietta harmadéves hallgató készítette.