This chapter studies the piety and suffering of King Hezekiah of Judah in the context of the textual history of Isaiah 36 and its parallel text in 2 Kings 18. King Hezekiah is generally presented as a positive protagonist, and in Isaiah his personality is paradigmatic. Hezekiah’s faith in Yhwh’s deliverance from Assyria, or indeed from any life-threatening circumstances, points beyond his personal character on the stage of Judah’s history. On the other hand, the eighth-century prophecies, including those traditionally dated to Hezekiah’s era, are often critical of anti-Assyrian activities.
szövegkritika
This chapter studies the piety and suffering of King Hezekiah of Judah in the context of the textual history of Isaiah 36 and its parallel text in 2 Kings 18. King Hezekiah is generally presented as a positive protagonist, and in Isaiah his personality is paradigmatic. Hezekiah’s faith in Yhwh’s deliverance from Assyria, or indeed from any life-threatening circumstances, points beyond his personal character on the stage of Judah’s history. On the other hand, the eighth-century prophecies, including those traditionally dated to Hezekiah’s era, are often critical of anti-Assyrian activities.
Cursul de Exegeză a Vechiului Testament I urmărește să prezinte, prin exemple concrete, procesul de analiză a textelor narative veterotestamentare, să pună în lumină problemele interpretării textelor biblice și să îl ajute pe student să adopte o perspectivă critică față de un text dat și față de interpretările acestuia. Totodată, cursul oferă posibilitatea unei înțelegeri aprofundate a două pericope biblice concrete (Isaia 6:1–7:25; Exod 32–34).
The Old Testament Exegesis I course aims to present, through concrete examples, the process of analyzing Old Testament narrative texts, to shed light on the problems of biblical interpretation, and to help students develop a critical approach to a given text and its interpretations. The course also provides an opportunity for a deeper understanding of two specific biblical pericopes (Isaiah 6:1–7:25; Exodus 32–34).
Ebben a tanulmányban két olyan vitatott szövegrészt vizsgálok meg Habakuk könyvéből (Habakuk 1,5 és 2,5), ahol a Masszoréta Szövegnél korábbi verziók egy, a masszoréta hagyománynál korábbi szövegvariánsba engednek betekintést. Az elemzésben Habakuk könyvének két legrégebbi tanúját hívom segítségül, a Septuagintát és a qumráni Habakuk pešert (illetve elemzem a hasonló irányba mutató szír Pesittát is). Az elemzésre kerülő szövegrészek esetében nagy valószínűséggel nem kései, hanem korai olvasatokról kell beszélnünk.
Ebben a tanulmányban két olyan vitatott szövegrészt vizsgálok meg Habakuk könyvéből (Habakuk 1,5 és 2,5), ahol a Masszoréta Szövegnél korábbi verziók egy, a masszoréta hagyománynál korábbi szövegvariánsba engednek betekintést. Az elemzésben Habakuk könyvének két legrégebbi tanúját hívom segítségül, a Septuagintát és a qumráni Habakuk pešert (illetve elemzem a hasonló irányba mutató szír Pesittát is). Az elemzésre kerülő szövegrészek esetében nagy valószínűséggel nem kései, hanem korai olvasatokról kell beszélnünk.
Az előadás két olyan vitatott szövegrészt vizsgál meg Habakuk könyvében (Hab 1:5 és 2:5), ahol a Septuaginta más korai verziókkal való egyező olvasata egy, a Masszoréta Szövegtől eltérő, annál ősibb variánsra enged következtetni. A konkrét szövegtörténeti eredmény mellett az előadás rávilágít arra is, hogy a hagyományos diakrón szövegkritikai gyakorlattól eltérően, amely egy-egy Masszoréta Szöveghez viszonyított eltérést gyakran atomizáltan, elszigetelten közelít meg, módszertani szempontból elengedhetetlen, hogy ezeket az olvasatokat előbb az eredeti szövegek és irodalmi kontextusok tágabb összefüggésében értelmezzük, mielőtt az egymással való összevetésre sor kerülne.
One of the major authorities in Hebrew Bible studies talks about the main topic of his research career: the textual history of the Hebrew Bible.
Oldalak
