Idén 2025. december 12-13. között a Teológiai Intézet volt az otthona az évente megrendezett protestáns és római katolikus lelkészképző intézetek közös találkozójának. Az évenként váltakozó helyszínen sorra kerülő találkozó célja a két intézmény közötti kapcsolat erősítése, a lelkészképzés közös ügyének előmozdítása, az oktatók közötti kapcsolatok erősítése.

Az idei találkozón két rövid előadás hangzott el. Kovács Sándor Jókai 200 címmel Jókai Mór írásainak egyházi-teológiai vonatkozásait dolgozta fel, különös tekintettel a szerző vallásos világnézetére. Az előadás arra hívta fel a figyelmet, hogy Jókai vallásképére a 19. századi liberalizmus eszméitől mélyen átitatott, a dogmatikai viták által körvonalazott felekezeti határokon átívelő univerzalista szemléletmód jellemző. Ahol regényeiben és novelláiban a felekezetiség előtérbe kerül, a református valláshoz főként a felvilágosult gondolkodásmód kötődik (Jókai maga is református volt), amely szemben áll a többnyire konzervatívként bemutatott katolikus egyházzal. A vallások megjelenítésében Jókait széleskörű tájékozottság jellemzi, amelyet a kor irányzatának megfelelően hat át a racionális-liberális szemléletmód és a konzervatív egyház kritikája. Jókai számára a vallás nem dogmatikai, hanem a 19. század liberalizmus kontextusához híven főként etikai érték, amelyben a munka, a hazaszeretet, a tudomány, s nem mellékesen a szerelem, a legfőbb erényeknek számítanak. Az író pozitív szereplői szerint minden vallás jó, ha annak követői jók. De ezt a jóságot többnyire egy-egy elvont kontextusban, szigeten tudják csak igazán megélni.

A Püspökválasztás a 18. századi erdélyi református egyházban előadásban Tasnádi István a KPTI egyháztörténeti tanszékének tanársegédje a kora újkori püspökválasztás intézményét mutatta be. Az előadó kiemelte, hogy a református egyháznak a 18. században 17 püspöke volt, amely egy évszázad alatt meglehetősen nagy számnak tekinthető, főként úgy, hogy a püspökök életük végéig töltötték be ezt a tisztséget (az unitárius egyházban ez idő alatt 6 püspök volt). A püspökválasztási rendszeren belül kialakult a főjegyzői successio, azaz a főjegyzőnek választott személy lép a püspök helyére. A szabályzatokban rögzített egyházi alapelvek (teológiai felkészültség, külföldi tanulmányút, erkölcsi életvitel, egészségi állapot, életkor) és a lelkészi közösség érdekei elég gyakran szorultak háttérbe a főkonzisztórium, azaz a világi-egyházi vezetői testülete befolyása nyomán. Az érdekérvényesítésben az évszázad során gyakran játszik szerepet a "szükségállapotra" való hivatkozás, amely felülír más elveket.

A találkozó másnapján az intézmények közös dolgairól történt eszmecsere, amelyben az intézet vezetői beszámoltak az elmúlt év legfontosabb vátozásairól, a lelkészképző karok előtt álló újabb kihívásokról, tervekről. A közös kulturális élményszerzés célját szolgálta a kolozsvári Történelmi Múzeumban nyílt kőtár meglátogatása, vezetett bemutatóval, amely a középkori és kora úkjori művelődés- és egyháztörténet sok látványos emlékét mutatta be. A reggeli kulturális program utolsó állomása a frissen felújított Herepei-ház tanácstermének meglátogatása volt, ahol Ősz Előd beszélt a ház történetéről, művészettörténeti és egyháztörténeti szempontból jelentős szerepéről.

A találkozás során szervezett eszemcserék, közös séták, étkezések tovább erősítették a két intézmény közötti kapcsolatot és mélyítették a közös elhívást az egyház szolgáinak nevelésére, az evangélium ügyének szolgálatára.