Hosszúnak tűnhet ez az út. Nemcsak arra a 30 esztendőre kell gondolnunk, mely beékelődik Jézuska (a betlehemi kisded) születése és váltságművét elkezdő Jézus szabadító munkája közé, hanem arra a távolságra, mely a fejekben és szívekben a két megnevezés közt van. Olyan ártatlannak tűnhet a kisgyermek szájába adott Jézuska-romantika, mely visszhangzik karácsonyi énekeinkben. Emlékszünk még? „Hogyha volna kis-csizmám, Jézuskának oda adnám, báránybőrös ködmönkémmel jól betakarnám. Akkor hozzám hajolna, talán meg is csókolna, boldogabb a széles földön senki nem volna.” Az ilyen karácsonyi gyermekénekek mindig a felnőttek gondolatait, vágyait fogalmazzák meg, és adják a gyermekek ajkára. Így, ilyenkor a felnőttek újra gyermekké lesznek, vagy legalábbis szeretnének azok lenni. És ez jól van így!

A baj akkor kezdődik, ha „a netről jön a Jézuska.” (!?) Egy ilyen szalaghír, mely az egyik magyar kereskedelmi televízió "Tények" című műsorában, a közelmúltban volt olvasható, megérdemel legalább egy nagy felkiáltójelet, és egy még nagyobb kérdőjelet. A felkiáltójel a döbbeneté, hogy már odáig jutottunk, hogy az adventi időszak kezdetén szembe kell néznünk a világtörténelem legnagyobb eseményének ilyenszerű profanizálásával. Mert azt mindenki tudja, hogy Jézus születésével kezdődött időszámításunk. Születése az időszámítást Krisztus előttire, és a Krisztus utánira osztotta. (Vagy, szekulárisabb szóhasználatban, az időszámításunk előttire és az időszámításunk utánira). A kérdőjel pedig, mint mindig, a tanácstalanságé, a kíváncsiságé. Mit akar ez jelenteni? A szalaghír mögé beolvasott híradás aztán a kérdőjelet kiegyenesítette, és így lett belőle még egy felkiáltójel, a másik mellé. Kiderült ugyanis, hogy a hír az internetes karácsonyi bevásárlás veszélyeiről szólt. Ez pedig lehetett akár jó szándékú is, mert óvni kíván(hat)ta a vásárlókat a világháló kalandoraitól. Azáltal azonban, hogy (a) Jézus(ka) jövetelét egybemosta a karácsony előtti bevásárlásokkal, hogy Jézus nevét merkantilis (kereskedelmi) reklámfogássá züllesztette, akaratlanul is (vagy szándékosan?), enyhén fogalmazva, a rossz malmára hajtotta a vizet. Aztán jönnek a kérdések: „Jött már a Jézuska? Mit hozott a Jézuska?” És ez nem jól van így!

Be kell látnunk, hogy azt, ami karácsonynak a lényege, hogy "megszületett megváltója a bűnös világnak", egy ilyen, a média által meghatározott világban, a gonosz szellemétől (is) be(világ)hálózott ember számára, és ellenséges közegben kell hirdetnünk. Tovább kell mondanunk, hogy mennyire tartalmas, és maradandó értéket hordozó a Jézus név. Ne engedjük meg, hogy egészen kiüresedjen, és a mikulás, vagy télapó szintjére süllyedjen! Erre minden kommunikációs eszközt fel kell(ene) használni. Ismételjük, visszhangozzuk, hogy a Jézus név ezt jelenti: szabadító, üdvözítő! Ezt pedig nem mi (emberek) találtuk ki, hanem maga Isten közölte, angyala által. (Mt 1, 21) Milyen diadalmas volt Péter apostol bizonyságtétele, mikor ellenséges közegben (a Nagytanács előtt) vall a Jézus névről! "Nincsen üdvösség senki másban, mert nem is adatott az embereknek az ég alatt más név, amely által üdvözülhetnénk." (ApCsel 4, 12) Az embereknek, az ég alatt, a világháló korában sem adatott más név, csak Jézus neve. Az angyali híradás az Immánuel nevet is a Jézushoz kapcsolja, ami azt jelenti, hogy: Velünk az Isten. (Mt 1, 23)

Nem a netről jön tehát „a Jézuska”, hanem a mennyből. Jézusban (így határozott névelő nélkül) maga Isten jött hozzánk. Benne két világ lett egy testté. Isten és ember. Menny és föld. Mi emberek Jézusban magát Istent láthatjuk. Őt Atyának ismerhetjük fel. És hasonlóképpen, minket, embereket Isten szintén Jézusban lát, és ismer el gyermekeinek. Az Ő gyermekei, karácsonykor nem „a Jézuskát” várják a netről, hogy lehessen majd elmondani, hogy „mit hozott a Jézuska”, hanem Jézust, a Szabadítót, az Üdvözítőt várják vissza, aki ígérte, hogy: „Ímé, eljövök hamar, tartsd meg, ami nálad van, hogy senki el ne vegye a te koronádat!” (Jel 3, 11)

Addig, hadd visszhangozzék ez a név minden ünneplő ember szívében! Így is, hogy „szívemben is zeng e dal, Jézus, Jézus, Jézus." (446. ének) Mennyivel más lenne advent és karácsony, ha az ilyenkor meghonosodott szemkápráztató és fülsiketítő reklámhirdetéseket a háttérbe szorítanák a szív teljességéből feltörő, Jézus nevét hódolattal és hálával említő énekek! "Óh, mily drága név ez Jézus, óh mint enyhít minden kínt, boldogság, öröm és béke, mit a hívő szívbe hint. … Énekeljük (hát) buzgósággal ezt a dicső szép nevet!… Óh, mily drága név ez Jézus. Boldogít és üdvöt ád.” (régi énekeskönyv 281. éneke) Ennél kevesebbet ne kívánjunk magunknak és egymásnak! Boldogságot, örömöt, békességet és üdvösséget! És tegyünk is meg ezekért mindent, amit megtehetünk!