Kálvin János és az egyházatyák teológiai kapcsolatát sokat kutatták már (Gánóczy Sándor, Anthony Lane, Irena Backus, J.J.M. Lange van Raavenswaay, Johannes van Oort, Anette Zillenbiller, stb.). Ennek ellenére még mindig sok a "fehér folt" ezen a szakterületen. Az eddig megjelent munkák túlnyomó többsége általános szempontok szerint vizsgálja Kálvin és az egyházatyák teológiai kapcsolatát, és viszonylag kevés olyan tanulmány született, amely konkrétan Kálvin és egy-egy egyházatya kapcsolatát elemzi. Az általános tapasztalat viszont azt mutatja, hogy pontosan az ilyen speciális kutatások révén nyerhetünk egy árnyaltabb és kevésbé egyoldalú rálátást arra, hogy hogyan viszonyult Kálvin az óegyházi teológiához.

Papp György doktori dolgozata elsősorban azt vizsgálja, hogy hogyan használta föl Kálvin Khrüszosztomosz teológiai örökségét a szabad akarat kérdéskörének kifejtése során. A téma kifejtésében ad egy általános képet Kálvin és az egyházatyák teológiájának kapcsolatáról. Ezt követi egy teológiai és eszmetörténeti áttekintés a szabad akarat kérdéséről Khrüszosztomoszig, illetve Kálvinig. A dolgozat külön fejezetet szentel a témához kapcsolódó konkrét kálvini idézetek elemzésének, de nem hagyja figyelmen kívül a modern teológiai körképet sem, amely a téma hatástörténetét emeli ki. A kutatás azt a kérdést is fölveti, hogy miképpen hasznosítható a mai teológiaművelés számára Kálvin és Khrüszosztomosz párbeszéde a szabad akaratról?

A szakdolgozat több fontos következtetéshez vezet. Rámutat arra, hogy Kálvin gyakori Khrüszosztomosz-hivatkozásai hozzájárultak ahhoz, hogy Khrüszosztomosz munkássága "aktívabban" bekerüljön a XVI. századi teológiai köztudatba. Kálvin hivatkozásai azonban nem mentesek a problémáktól. S a dolgozat körvonalaz néhány olyan tényezőt, amelyek segítenek megérteni, hogy a reformátor bizonyos esetekben miért értelmezte félre Khrüszosztomosz tanítását. Világosan látja ugyanakkor, hogy Kálvin "Khrüszosztomosz-értelmező" hermeneutikai-teológiai döntéseire nincs mindig észszerű magyarázatunk, s olykor kénytelenek vagyunk feltételezésekre támaszkodni. Az idézetek kiértékelésében nem elhanyagolható szempont a szelektivitás. Kálvin nem Khrüszosztomosz teljes évrendszerét használja fel egy-egy állítás bizonyítására vagy megcáfolására, hanem az atyák műveiben "ollózva" illusztrációkat keres az éppen tárgyalt tételhez. Bár Kálvin számára ez még nem biztos, hogy tudatosult, a kutatás világossá teszi, hogy egy korábbi teológus érveinek értékelésében nem csak egy külső mérce (egy-egy egyháztest közvéleménye), hanem a kulturális kötöttség vagy a kegyességi hagyományok is az értékelés fontos tényezőivé válnak. A Kálvin és Khrüszosztomosz közötti nézetkülönbség fontos tényezője a kontextus, amelyben megfogalmazták gondolataikat. Ezért a probléma, amely ellen Kálvin hadakozott, valós volt, biblikus érvelése helytálló, példakezelése azonban nem volt mindig megfelelő.

A két teológus kapcsolatának elemzése a konkrét téma szempontjából ahhoz a következtetéshez vezeti a kutatót, hogy "a szabad akarat kérdéséről való értekezés során sem az isteni, sem az emberi oldalt nem szabad túlhangsúlyoznunk, sem pedig a köztük lévő feszültséget nem szükséges kidomborítanunk. Ehelyett inkább arról van szó, hogy a két oldal építő módon kiegészíti egymást." Annak a néhány évszázadnak a távlatából, amely a mai teológust e két meghatározó személyiségtől elválasztja azt mondhatjuk, hogy mai ismereteink birtokában Kálvin és Khrüszosztomosz nagyon különböző világa annyira közel kerülhet egymáshoz, hogy köztük építő, és a mi világunk teológiaművelését gazdagító párbeszéd alakulhat ki.

A doktori védésre készült tézisfüzet letölthető a mellékelt linkről. A doktori dolgozat teljes terjedelemben elérhető a Debreceni Egyetem Elektronikus Archívumában, ezen a linken.

A szakdolgozat témavezetője Gaál Botond (PhD, DSc) egyetemi tanár volt, társtémavezetője pedig Pásztori-Kupán István (PhD, Dr. habil.) egyetemi tanár.

Papp Györgynek gratulálunk a szép eredményért!