Úrvacsorai ágendás beszéd

Az úrvacsorához kapcsolódó bibliai részt hagyományosan az Ágendáskönyvből szoktuk felolvasni. De miért lenne ez probléma? – kérdezhetné valaki, hiszen az Ágendáskönyv is ugyanazt a szöveget tartalmazza, mint a Szentírás. Ez igaz, viszont itt nem található meg az a tágabb kontextus, amely reformátori írásmagyarázati elveink szerint fontos szerepet játszik minden bibliai szöveg megértésében.

Az úrvacsora ismert „szereztetési igéje” ugyanis nem önmagában áll, hanem Pál apostol Korithusbeliekhez írott első levelében található, ahol része egy olyan tágabb kérdéskörnek, amelyre Pál ebben a gyülekezetben válaszolni akart. Pontosan ez a konkrét gyülekezeti kontextus az, amelynek ismeretében megérthetjük, hogy mit is jelentenek az úrvacsorára készítő igében ezek a mondatrészek, hogy: „méltatlanul eszik és iszik”, vagy „nem becsüli meg az Úr testét”.

Közismert a korinthusi gyülekezetről, hogy részekre szakadozó csoportosulás volt. Pál levele arról beszél, hogy Korinthusban egybegyűlnek ugyan, de mégis szakadozások vannak a gyülekezet tagjai között. Az a közös étkezés, amely az úrvacsorát megelőzte, magányos étkezéssé vált. Annak eredeti értelme szerint is Jézus utolsó vacsorája a tanítványok asztal-közössége volt; itt viszont már egymás mellett ülő egyének étkezésévé vált.

1. Mit jelent a méltatlanul eszik és iszik?

Sokan értelmezik ezt úgy, hogy a „méltatlan” kifejezés a bűnös emberre utal, aki nem méltó arra, hogy megálljon az Úr asztala előtt. Ezért előbb komoly bűnbánatot kell tartani, mert csak így lehetünk az Úr asztalának vendégei. Ez a gondolat nagy általánosságban igaz. Csak mielőtt most tanácstalanul elkezdenénk keresgélni, hogy vajon mi is a mi „tulajdonképpeni” bűnünk, elmondom: a korinthusiak helyzetét figyelembe véve sokkal konkrétabb dolgokról beszél Pál. Az úrvacsorai tanítás korinthusi összefüggéseit figyelembe véve a „méltatlan” pontosan azokat a konkrétumokat jelenti, amelyekről az apostol a levelében máshol is beszél, hogy ti. képtelenek a testvéri együttélésre. Aki az Úr asztalához jön, annak nem az a legfőbb baja, hogy bűnös. A legnagyobb baja az elkülönülés, a közösségbontás, a szakadozás, a szeretethiány, az egymás mellett, de nem együtt életforma. „Aki méltatlanul eszik” nem más, mint az individualista keresztyén, akit csak egy érdekel: hogy neki jó legyen, hogy ő jóllakjon. Az úrvacsorai tanításban a „méltatlan” tehát nem az Isten iránti viszonyulást, hanem az embertársam irántit veszi vizsgálat alá.

Az individualizmust kegyesebb formában is ki lehet fejezni. Mondhatom azt, hogy én odafigyelek a személyiségfejlődésemre. Vagy mondhatjuk azt is, hogy a „személyes” hit megélése fontos számomra. De inkább ne tegyük. A krisztusi hit elkötelezettjei nem szoktak a saját személyiségükkel előhozakodni, hanem inkább azzal, hogy „élek többé nem én, hanem bennem a Krisztus”. Vagy az Úr szavaival: „ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, és kövessen engem”. Ez az, ami méltó hozzá.

2. És mit jelent a „nem becsüli meg az Úr testét”?

Az Úrvacsora nem csupán az Istennel való közösségük kifejezője, hanem egymás vállalása is. Krisztus teste és vére test-vérekké formál minket. Pontosan a Korinthusiakhoz írt levél az, amelyben Pál a legnyomatékosabban beszél erről a gyülekezeti identitásról: a korinthusi testvérek együtt alkotják a Krisztus testét. És jaj annak, aki ezt a drága élet árán létrejött Krisztus-testet újból megtöri! Mert itt erről van a szó! Az Úr teste nemcsak az úrvacsora kenyerére utal, hanem itt mindenekelőtt a Krisztus-testre, az Úr egyházára, a testvérek közösségére.

„Nem becsüli meg az Úr testét” – ne arra gondolj tehát, hogy hogyan gyűjthetnéd össze a morzsát, nehogy a földre hulljon, s ezáltal netán valami misztikus szentséget sértenél meg. Sokkal inkább arra, hogy hogyan őrizheted a Krisztus-test, a testvérek közösségének egységét és hogyan tehetsz annak érdekében, hogy az töretlenül egy maradjon.

A mai közös úrvacsorai étkezéssel elkezdődik a böjti időszak. Az az időszak, amikor lélekben az Úr szenvedésének az útját járjuk végig. Azért az Úrét, aki önmagát megüresítette, aki személyiségét feladta, értettünk, a testvérekért. A böjtre készülve ez az Úr a te kenyered.

A vega-, vegán- és paleo étkezések világában ma tudjuk, hogy az étkezés egyszerre életfilozófia is. Aki ezt a kenyeret választja, ha méltó akar lenni hozzá, akkor ezzel együtt, azt az életfilozófiát is választja, amelynek jelképe itt áll előttünk az asztalon. Mert ezt a kettőt csak együtt lehet méltó módon magunkhoz venni.

„Jöjjön a kegyelem és múljék ez a világ!
Hozsánna a Dávid Fiának!
Aki szent jöjjön, aki nem szent térjen meg!
Márán áthá. Jövel, Uram, Jézus.” Ámen.