Joggal feltételezhetjük, hogy az Ézs 10,16–19 verseit eredetileg nem erre a helyre írták. A perikópa egy Izrael elleni prófécia része volt. Ezt a hipotézist erősítik meg a szerző által használt metaforák, a szöveg intertextuális kapcsolatai más, Izraelre vonatkozó próféciákkal, illetve a perikópa környezetéből gyűjtött információk is. A relokalizáció révén az Ézs 10,16–19 eredeti értelme megváltozott: az ítélet, amely korábban Izraelre vonatkozott, Asszíria-ellenes beszéddé alakult, azaz azon hatalom ellen fordult, akin keresztül JHVH egykor a saját népe feletti ítéletét hajtotta végre.

A doktori dolgozat a bibliai történetek szorongás csökkentő hatását vizsgálja kisgyermekkorban. A kommunikáció mint elemi egyéni és közösségi létforma, szorongás fajtái és formái, a kisgyermekkor krízisei és szorongásra okot adó eseményei mind kapcsolatban vannak egymással, ha arra a kérdésre keressük a választ, hogy vajon a sok-sok generáción át hallgatott bibliai szöveg rendelkezik-e a kisgyermekek számára szorongáscsökkentő hatással. A válasz meglepő, és tulajdonképpen természetes, az általa megnyitott úton pedig érdemes járni.

A tanulmány a Dániel könyvében fellelhető feltámadás gondolatát teszi vizsgálat tárgyává. Az Ószövetség-tudományban általánosan elterjedt az a vélemény, mely szerint a személyes feltámadás gondolata először a Dániel könyvének apokaliptikus szakaszában jelenik meg. A konszenzus szerint tehát Dániel könyve Izrael túlvilághitének gyökeres változásáról tanúskodik.

This paper is the second part of a three-piece series, concerning the question of dichotomy and trichotomy. The semantic analysis of the biblical terms was published in an earlier issue of the Református Szemle (2015/3). The present paper presents an introduction on the importance of theological anthropology and the anthropological approach of most important authors from the Early Church. It will be followed by another paper presenting a few anthropologies from the Reformation era and 20th century

Ebben a dolgozatban azokat az unitárius homiletikai kiadványokat mutatom be röviden, amelyek 1861 és 1918 között jelentek meg. Elsősorban prédikációkról és az ezeket összesítő gyűjteményekről lesz szó. Ezek nyomtatásban jelentek meg az erdélyi és magyarországi unitáriusok kiadásában. Szándékom pedig az, hogy ezek által bepillantást nyerjünk a kiválasztott korszak történéseibe, de nemcsak az egyháztörténeti jelentőségűekbe, hanem az azokat előidéző szellemi-lelki tevékenységekbe is.

In den modernen westlichen Kulturen wird Rache mit Selbstgerechtigkeit, mit Zorn und Gewalt assoziiert. Davon unterscheidet sich das alttestamentliche נקם, das zunächst ein rechtlicher Ausdruck ist und für die gerechte, dem Verbrechen entsprechende Bestrafung steht. Jedoch kennt das AT für die Wiederherstellung der Gerechtigkeit zahlreiche Verben, sodass die Frage entsteht, ob das Verb נקם einen besonderen Nebenklang hat. Dieser Artikel versucht die Nuancen der Wurzel aufzuzeigen und ihre Bedeutung von anderen Verben abzugrenzen.

Ebben a tanulmányban a Gal 2,15–4,7 exegézisén keresztül kívánjuk bemutatni a törvény és a Krisztusba vetett hit közötti kapcsolatot, megkeresve azokat a pontokat, amelyek segítségünkre lehetnek e kettőről szóló bibliai tanítás dogmatikai és etikai értelmezésében, illetve alkalmazásában. Bár tudjuk, hogy a hit és törvény viszonyát nem csupán A galatákhoz írt levél tárgyalja, ugyanis ennek jelentős párhuzamai vannak például A rómaiakhoz írt levélben, e tanulmány keretében csak A galatákhoz írt levél fentebb jelzett szakaszaival van módunk foglalkozni.

A tanulmány a 2002-2013 közötti időszak erdélyi protestáns biblikus irodalom bibliográfiai anyagát összesíti egy rövid bevezetéssel.

Az elmúlt húsz esztendőben tudományos igényű szociálpszichológiai felmérések egész sora kutatja, hogy milyen hatással van a megbocsátás az egyén szellemi és testi egészségre, emberi kapcsolataira, az érintett közösségekre illetve a társadalom egészének épségére.

A téma vallásos és pszichológiai elemzése kézenfekvő, de mit mondhat minderről a filozófia? Jelen tanulmány elsősorban filozófiatörténeti jellegű: a kérdéssel foglalkozó egyik jelentős kortárs megközelítés kritikai bemutatása kíván lenni.

Paul Ricœur utolsó nagy munkája, a 2000-ben megjelent La mémoire, l’histoire, l’oubli a következő kérdéskörrel foglalkozik: „a múlt reprezentciója az emlékezet és történelem szintjén, a felejtés kockázatának árnyékában”, avagy „egy hiányzó dolog jelenvaló reprezentációja”. Ennek legpregnánsabb képi megjelenítését és drámai sűrítését a szerző a wiblingeni kolostorban (Ulm) megpillantott szoborkompozícióban véli felfedezni.

Péter és János csodát tesz, amiért a tanács elé viszik őket, de ők félelem nélkül vallják meg, hogy Jézus Krisztust ismerve nem tehetnek mást, csak hirdetik őt és csodát is tesznek a segítségével. Semmit sem tudnak velük tenni, elengedik őket, a küldetés tehát eredményesen zárult.

A lelkigondozás olyan keresztyén hiten alapuló segítségnyújtás, a lelkigondozástan (pojmenika) pedig olyan gyakorlati teológiai diszciplína, amely a Szentírásban gyökerezik, de amelynek tartalmát és gyakorlatát a Szentírás nem írja körül pontosan. Így adódik az a kérdés, hogy ez a viszonylag fiatal teológiai tudományág és annak gyakorlata, a lelkigondozás milyen ismérvek segítségével határozhatja meg önmagát.