- A keresztségről való gyülekezeti beszélgetések transzgenerációs tanulást és a keresztyén életre való elhívásunk közös ünneplését teszi lehetővé.
- Világos határok a jól működő közösségek ismérvei – talán az elmosódó határok is okozzák, hogy nincs ereje a keresztelésnek a gyülekezetben és a keresztségnek a személy életében?
- Ha mindenki lehet keresztény, mindenféle hittartalmakkal, akkor a református keresztyénségnek honnan lenne tisztelete, becsülete?

A keresztsgé a bűn és halál uralma alól átvezet a kegyelem és igazság uralma alá. A keresztségben Krisztushoz köttetünk, vele együtt halálra adatunk, hogy így átjutva az ítéleten, belé oltatassunk, és a Krisztus-testben Isten hatalma és oltalma alatt új életet élhessünk.

A korai egyház keresztségtanába kíván bevezetőt nyújtani ez az előadás. Az, amit a keresztségről az atyák a Didakhéval kezdődően Tertullianus, Karthágói Ciprián, a kappadókiai atyák és mások művein keresztül Augustinusszal bezárólag megfogalmaztak,
nem csupán teológiatörténetünk egy szakasza, hanem annak – a Szentíráson túl – a gyökere és alapja. Úgy próbáljuk bemutatni a témába vágó hosszabb-rövidebb írások teológiai súlypontjait, hogy abból hasznos következtetéseket szűrhessünk le a mai egyházi értelemezésünk és gyakorlatunk számára is.

Az előadás azt vizsgálja, miként lavíroztak az erdélyi unitáriusok a különböző vallások Szküllája és Kharübdisze között, valamint hogyan léteztek együtt az antitrinitárius hagyományok a katolikus, evangélikus és református közösségekkel az Erdélyi Fejedelemség védelme alatt.
A kutatás azt is feltárja, hogy az oszmán politikai befolyás hozzájárult-e ahhoz a vallási türelemhez, amely lehetővé tette az antitrinitarianizmus virágzását Erdélyben, miközben Európa más részein üldöztetéssel kellett szembenéznie.

Órigenésznek (185–254), a korai alexandriai iskola kiemelkedő képviselőjének 230 táján született Peri archón / De principiis című művét a keresztény teológiatörténet első jelentős dogmatikai munkájaként tartjuk számon. A könyv magyar fordításának második – javított és bővített – kiadását pár hónappal ezelőtt vehettük kézbe (A princípiumokról. Kairosz Kiadó, Budapest, 2025. Ford. Somos Róbert, Kránitz Mihály és Simonné Pesthy Monika). Előadásunk e mű alapján vizsgálja a rossz problémája ill. a teodicea-kérdés értelmezését Órigenész szemléletében.

A נֹֽעַם־יְ֜הוָ֗ה / נֹ֤עַם אֲדֹנָ֥י szerkezet csupán kétszer fordul elő a Héber Bibliában: a Zsolt 27,4-ben és a Zsolt 90,17-ben. Bár maga a נעם gyök származékszavai többször is előfordulnak a Héber Bibliában, különösen a bölcsesség-irodalomban (pl. Péld 3,17; 15,26; 26,24), és a mértékadó szótárak (pl. Dictionary of Classical Hebrew V. kötet) a jelentését főként a ’kellem, kedvesség’ fogalmának szemantikai mezejében rögzítik, a zsoltárok fordítástörténete mégis jelentős bizonytalanságról árulkodik.

Ebben az előadásban a Nagybánya-Óváros-i gyülekezet az értékeit számlálta meg, hogy hálákat adhasson értük és megköszönhessék egymásnak a kitartó értékőrzést
és érték átadást. Interaktív előadás.

Előadás a gyülekezet lehetőségeiről, milyen erőforrásai vannak arra, hogy megmaradjon minél tovább a kisebbségi létben.

A hit türelme “nem ad mindenre azonnal választ; nem követeli, hogy a tudomány ma mindenben igazat adjon neki; nem ijed meg, ha bizonyos jelenségek ellentétesnek tûnnek Isten szavával; a hit annyira bizonyos az Igében, hogy derûsen tárja föl kételyeit, és képes várni a homályos dolgok megvilágosodására.”