Koinónia? Politikum? Mi köze van ezeknek egymáshoz? Tanulmányunkban annak felvillantására vállalkozunk hogy a 20. század egyik protestáns gondolkodójának – Paul Lehmann – metodológiáját alkalmazva ezeket a kérdéseket ne pőre etikai vagy dogmatikai dilemmaként vizsgáljuk. Célunk annak felmutatása hogy lehet és kell keresztyénként etikáról beszélni. Ennek érdekben tisztázzuk a koinónia fogalmának jelentését rámutatunk annak eseményjellegére amiben Isten kijelentése és az arra adott emberi válasz találkozik közösséget teremtve egymással.
közösség
A holarchikus szemlélet a világot rétegzett világnak tekinti. Ez érvényes az egyházra is. Az egyének (személyek) hozzájárulnak a „csapathoz” (presbitérium, gyülekezet), a csapa a maga rendjén az egyénekből táplálkozik, és ugyanakkor hozzájárul a nagyobb egész, az egyház jóvoltához és küldetéséhez. Ezt a folyamatot mutatja be az előadás úgy, hogy az egyént és a gyülekezetet a részvételre (participácíó) motiválja, ami hozzájárul az egyház megújulásához.
Papp Vilmos: Elkoptatott szavak című könyvében sorra veszi a mi egyházi nyelvünk nagy szavait, fogalmait. És röviden elemzi azoknak megkopott állapotát és megmagyarázza azoknak igazi jelentését. Mai igénkben is bőven találhatunk hasonló szavakat. Megigazulás, békesség, kegyelem, dicsőség, reménység. Nem ő az első, aki ehhez a témához nyúlt. Ott vannak például Szabó Dezső írásai, aki sokszor vitriolos pennával, gúnyoros hangvétellel figurázza ki az egyházi életünk fonákságait.
