Friedrich Schleiermacher pozitív tudományként határozta meg a teológia tudományát, mert elsősorban egy konkrét egyházi feladat határozza meg annak célját és tartalmát. A cél és a tartalom eléggé egyértelmű a prédikálás és a katekézis feladata esetén - a feladat természetéből fakadóan -, de kevésbé egyértelmű a lelkigondozás vonatkozásában. Ugyanis ez az egyházi feladat - szintén természeténél fogva - nagyon sokrétű és sokszínű.
A kutatás célja igazolni, hogy a lelkigondozásnak lehet egy alapvető célja, illetve, hogy ez az érdemi cél a megbékélés. Ennek érdekében megkeresi az emberi lét legalapvetőbb jellemzőit a teológiai antropológia, az dialógusfilozófia és az ún. vallásos egzisztencializmus segítségével. Ezt követően felmutatja azokat a legalapvetőbb zavarokat, amelyek a teremtett (és megváltott) lét megvalósulását veszélyeztetik. Végül felkutatja azokat a gyógyulási és gyógyítási lehetőségeket, amelyek segítenek e zavarok kiküszöbölésében.