A betegség és a gyógyítás az ókori Közel-Keleten nemcsak a testet érintő folyamatok, hanem az istenek teremtette és meghatározta egész embert érinti. Minden betegséget egy mennyei lény vált ki, azok kezelése is csak az istenek bevonásával történhet. A betegség így tulajdonképpen nem önmagában probléma, hanem az isteni szférával megbomlott kapcsolat tünete, amely baljós ómenként mutat a beteg sorsára, és figyelmeztet veszélyeztetett helyzetére. Ennek fő oka az istenek és a vallásosság mögött feltételezhető dinamika: az emberek ott sejtik az istenek, földöntúli erők jelenlétét, ahol megmagyarázhatatlan, az ember számára kiszámíthatatlan és befolyásolhatatlan erők működnek. Az első istenek numinózus természeti hatalmak megszemélyesítései voltak. A betegség is egy ilyen kiszámíthatatlan tényező, amely természetéből fakadóan kötődik ehhez a világhoz.

Hós 5,8–6,7-ben is megfigyelhetjük ezeket. Isten itt magát gennynek és rothadásnak nevezi, azaz egy fájdalmas, a szövetek elhalásával járó betegséggel hasonlítja össze. A helyzet történelmi hátterét a szír–efraimita háború és az asszír fenyegetettség adja. Izráel elveszti területeit és függetlenségét, Júda szintén az asszírok adófizetőjévé válik. A nép szemszögéből ez a betegség, és így a gyógymód is az asszíroknál van. Isten arra figyelmeztet, hogy ő a betegség okozója. Az Asszír Birodalom csak tünet, eszköz Isten kezében. Isten haragját az állhatatlan politika, a szociális visszaélések és a kultikus hűtlenség váltotta ki. Ezek eltávolítása jelenti a gyógymódot. A nép látszólag felismeri ezt, de Isten azt veti a szemére, hogy mindez csak ideigvaló, akárcsak a reggeli harmat. A könyvben nincs is megoldás a felvetett problémára: Izráel betegsége halálosnak bizonyul. Asszíria elpusztítja az északi országrészt. A betegség metaforája azonban épp ott nyit új lehetőséget a népnek, ahol a kép a legfenyegetőbbnek tűnik: a betegségből csak az istenek tudnak kigyógyítani, akiknek nehéz a kedvükben járni. Jhwh megtérést várna, és a gyógyulását adná, de a nép, amikor Isten gyógyítaná őt, visszaesik régi bűneibe. Mindazonáltal a büntetés célja a megtérésre való hívás. A modern ember számára kérdés, hogy akar-e valamit Isten a csapásokkal, betegségekkel. Az ókori ember számára a kérdés, hogy mit akar. Hós esetében a válasz egyértelmű: „szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat” (Hós 6,6).