Az Erdélyi Református Egyházban 1850 előtt szolgált lelkipásztorok és tanítók életrajzának felkutatása.

Az Erdélyi Református Egyház történetének igen fontos és jelentős részét képezi az egyház szolgálatában álló személyek biográfiája.
Nem véletlen az, hogy a szisztematikus prozopográfiai kutatások már csaknem egy évszázaddal ezelőtt elkezdődtek és a 20. század közepén az egyháztörténetírás már kézzelfogható eredményeket is felmutathatott ezen a téren: Illyés Géza a Küküllői, Imreh Barna a Marosi Egyházmegye történeti névtárát tette itt publikussá az Egyháztörténet című folyóirat hasábjain.
Kelemen Lajos és Szabó T. Attila évtizedek során cédulákra jegyezték azon lelkipásztor- és tanítóneveket, amelyekkel kutatásuk során találkoztak. Kelemen Lajos gyűjteménye nem kutatható, Szabó T. Attiláét az Erdélyi Múzem Egyesület őrzi. Utóbbi gyűjtemény másolata megtalálható az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltárban, amelyet a levéltár munkatársai folyamatosan bővítenek.
Az 1990-es években Kiss István a Hunyad–Zarándi és a Dési Egyházmegye történeti névtárát készítette el. Az Erdélyi Református Egyházkerületi Levéltár, a Protestáns Teológiai Intézet és BBTE Református Tanárképző Karának egyháztörténeti tanszékei összefogásával zajló kutatások az egyházmegyék történetének legfontosabb forrásai láttak az utóbbi évtizedben napvilágot. A Hunyad–Zarándi és a Küküllői egyházmegye korábban elkészített történeti névtárát Buzogány Dezső, Tóth Levente és Ősz Sándor Előd frissítette és egészítette ki újabb életrajzi és tanulmányi helyekre vonatkozó adatokkal.

Kutatásunk nagy fázisa a lelkészi és tanítói névsorok összeállítása egyházmegyénként. Ehhez elsősorban a vizitációs illetve a parciális zsinati jegyzőkönyveket kívánjuk használni. Ezen túl az egyházmegyei, egyházközségi levéltárakban, illetve az Erdélyi Református Főkonzisztórium levéltárában, és egyéb forrásokban fellelhető adatokat kívánunk hasznosítani.
A kutatás második fázisát a lelkészek életrajzának elkészítse jelentené. Felhasználjuk a kiadott illetve kéziratban levő kollégiumi beiratkozási anyakönyveket, illetve a peregrinációs adattárakat. A tanulmányaikra vonatkozó adatokon túl előző illetve későbbi szolgálati helyeiket, feleségeikre vonatkozó adatokat is közölnénk itt.
Vizsgálódásunk harmadik fázisát a vizitációs illetve a parciális zsinati iratoknak a lelkészek és oskolamesterek életére, szolgálatára vonatkozó adatok elemzése képezi.
A negyedik rész az egyházközségi anyagok, elsősorban az anyakönyvek kutatása. Az Erdélyi Református Egyházban a 18. század utolsó harmadában vált általánossá az anyakönyvvezetés, csupán néhány tehetősebb eklézsiában kezdődött korábban. Ezeket többnyire a Román Országos Levéltár megyei igazgatóságainál, ritkább esetben az egyházközségi levéltárakban őrzik. A kutatás tehát sok helyszíni kutatást igényel.