Vizsgaidőszakban különösen átélik a teológusok ennek a mondatnak az első felét. A sok betű megöl, de megelevenít a Lélek?

A mostani legációban a vizsgák közepette a sok betűvel harcolva kell a megelevenítő Lélekről bizonyságot tenni. Milyen esélyekkel indultok erre a küzdelemre, megbízatásra? Üzenetgyilkosok lesztek vagy a megelevenítő Lélekről szóltok?

Ha nem látjuk összefüggésben életünk különböző eseményeit, akkor fennáll a veszélye annak, hogy ezt a pünkösdi legációt is csak egynek látjuk a sok feladat között, egy tehernek, egy kötelességnek, egy pénzszerzési forrásnak, amelyen minél hamarább szeretnénk túl lenni, hogy aztán újból a vizsgákra tudjunk koncentrálni. A feltámadt Krisztus hirdetése, a megelevenedett Krisztus húsvéti örömüzenetének hirdetése helyezi nagyobb távlatokba a megelevenítő Lélekről való beszédünket.

Három gondolatot szeretnék kiemelni a mai alapigénkből. A megelevenítő Lélek fénye alatt először beszélnék az ajánlólevélről, utána az alkalmasságról és végül a szolgálatról.

Vakációban, amikor nincsenek itt a teológus-postások, akkor én szoktam menni a nagypostára a levelekért. Kapok én is egy ajánlólevelet a titkárságról, amelyben az áll, hogy átvehetem a leveleket, mint az Intézet képviselője. Az első alkalommal elkérik, de aztán már ismerősként üdvözölnek és ideadják anélkül, hogy felmutatnám az igazolást. Mivel kialakul egy bizalmi kapcsolat, megismerem őket és ők is engem, átadják a leveleket. És hazajöve én is át tudom adni a címzetteknek. Mi mindannyian postások vagyunk. Egész életünkben leveleket kapunk, hordozunk és adunk át másoknak. Angyalokként, apostolokként, kapjuk, visszük és átadjuk az üzenetet. Mennyit tudunk felfogni belőle és átadni belőle? Mennyire elevenít meg minket és tud rajtunk keresztül másokat is megeleveníteni a Lélek?

Vannak levelek, melyeket életünk során kapunk, de nem adunk át másoknak, hanem képletesen szólva hordozzuk azokat, meghatározzák identitásunkat. A keresztlevelünk, a konfirmációi, érettségi oklevelünk, a házassági levelünk. Ajánlólevelet kaptatok amikor felvételizni jöttetek a Teológiára, ajánlólevelet kértek tanáraitoktól, ha pályáztok valahova, valamire.

Ez az ajánlólevél egy személyes hangvételű levél. Az internet és email meg sms-ek világában már nem is tudjuk milyen egy kézzel írott levél. Mai napig féltve őrzött drága kincsként óvjuk a diákkorban feleségemmel váltott szerelmes leveleket, melyeket tintával írtunk egymásnak. A levél, amiről az apostol beszél, még ennél is drágább. Nem tentával, hanem az élő Isten Lelkével írt ajánlólevél ez, nem kőtáblára, hanem a szív hústábláira írva. Lényeges, hogy Isten Lelke egy élő Isten Lelke, aki a Szentírás betűit megeleveníti. A halott betűt feltámasztja. Üzenetet, életet lehel bele. És áldott, nagy, csodálatos kegyelem az, hogy ebbe a megelevenítő munkájába bekapcsol minket. Nem mi fújjuk ezt a megelevenítő lelket, de rajtunk keresztül, igehirdetőin keresztül is fújja vigasztaló, életet formáló Lelkét.

Nem azért vehetünk részt ebben a munkában, mert mi olyan ügyesek volnánk, hanem azért, mert Ő alkalmassá tesz minket erre. Nem azért hirdethetjük az Igét és tapasztalhatjuk meg annak erejét, mert mi született igehirdetők volnánk, hanem azért, mert ő alkalmassá tesz erre a szolgálatra, az igehirdetői szolgálatra is. A hirdetett Ige és a Szentlélek kapcsolata fontos és nélkülözhetetlen. A Szentlélek az igehirdetés által formál, s az igehirdetést a Szentlélek formálja hathatóssá. Legációba menve megbízólevelet kaptok, ajánlunk titeket a gyülekezeteknek, mint Intézetünk diákjait. De tulajdonképpen a ti szolgálatotok által ti ajánljátok az Alma Matert a gyülekezetek figyelmébe. A szolgálatotokra érkező dicsérő vagy bíráló szavak tulajdonképen visszaszállnak a küldő intézményre. A nektek szánt adományok közvetett módon visszaszállnak a Teológiára.

Az alkalmasság nem egy elszigetelt, semmihez sem kötődő tulajdonsága a teológusnak. Isten nemcsak úgy általában tesz alkalmassá, hanem azt olvassuk, hogy alkalmassá tesz a szolgálatra. Nem mindegy, hogy milyen lelkülettel szolgáltok. Hiszen ezen áll vagy bukik az, hogy az üzenetet át tudjátok-e adni vagy sem. Az eredeti szövegben az alkalmasság azt is jelenti, hogy megfelelő, a célnak megfelelő. Milyen célok vezérelnek téged, kedves testvérem? Milyen célok vezérelnek ezen az ünnepen? Milyen célok vezérelnek a teológiai tanulmányaid ideje alatt itt az Intézetben és ezen kívül térben és időben? Milyen célok vezérelnek a szolgálatodban? Elég jó akarsz-e lenni vagy megfelelő? Ezért nagyon fontos, hogy meglássuk, felismerjük életünkben azt, hogy milyen szolgálatra hívott el minket az Isten, milyen szolgálatban kell képeznem magam, hogy megfelelő legyek annak a szolgálatnak az elvégzésére. És lehet, hogy ez a szolgálat alkalomról alkalomra változhat, de mindegyik szolgálat beletalál abba a nagy szolgálatba, amit így fogalmazhatunk meg, hogy Isten elhívott minket a Lélek s az élet szolgálatára. És nemcsak elhív, de meg is elevenít, alkalomról alkalomra erőt ad. Ha most úgy érzed, hogy fáradt vagy ahhoz, hogy embereket lelkesítsél, vigasztaljál prédikációiddal, akkor gondolj arra, hogy Isten Lelke egy élő Isten Lelke. A törvény életet óv ugyan, nem haszontalan dolog, de nem tud teremteni, életet a Lélek teremt.

Az 1Pt 3,18 -ban olvassuk a következő gondolatot: Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, mint igaz a nem igazakért, hogy minket Istenhez vezéreljen, megölettetvén ugyan test szerint, de megeleveníttetvén lélek szerint. Ezért is mondtam azt, hogy Feltámadás nélkül nincs Pünkösd. Krisztus váltsághalála és feltámadása nélkül nincs megelevenítő Lélek. Az emberi logikát felülírja az isteni logika. Magunktól képtelenek vagyunk valamit is gondolni. Isteni ajándék az, ha valamit megértünk az igéből és át tudjuk adni annak üzenetét.

Az alkalmassá tevés edzés által történik. Az edzés során meg kell szereznünk a lelki fegyverzetet és meg kell tanulnunk annak használatát. Van ami már megvan, van, ami megtanulható, de igazándiból a gyakorlás, használat közben tanuljuk meg hogy is tudunk megfelelő emberek, az Újszövetség szolgái lenni a szolgálatban.

A betűnek ereje van, mert ölni tud. A beszédünkkel áldani és átkozni is tudunk. Önmagunktól csak rossz dolgokra tudunk gondolni, csak alkalmatlanságunkat látjuk. De ha Isten megelevenítő Lelke életet lehel a mi beszédünkbe is, akkor megtapasztaljuk azt, hogy nemcsak mi virulunk ki, de a környezetünkben élők, azok a kik hallgatnak minket, azok is megelevenednek, újult erőre kapnak. És ezen az ünnepen talán erre van most a legnagyobb szükségünk. Egy halott világban megelevenedve az életet és az éltető Istent hirdetni és szolgálni. Ámen