A következőkben keresztyén erényekről fogunk olvasni, gondolkodni, elmélkedni. Az erények – szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás – belső összefüggésben állnak egymással. Ezért beszélhetünk általában keresztyén erényről, amely az Isten akaratával összhangban álló jó tudatos cselekvése, valamint e cselekvésben való kitartás és növekedés. Ez a cselekvés a Lélek munkálkodásának gyümölcse, tehát nem teljesítmény. Felszabadító ezt megtapasztalni egy teljesítményorientált világban.

Az ókori görög nyelvben az aretê főnév jelölte az erényt és különleges, rendkívüli, kivételes cselekvésre utalt, amely másoknak szembetűnő. A Septuaginta és az Újszövetség is (ritkán) használja ezt a kifejezést. Feltűnő, hogy ezzel a főnévvel egyszerre jelölik Isten erényét, nagyságát (Hab 3,3; Ézs 24,8.12; 43,21), illetve rendkívüli tetteit (Ézs 63,7; 1Pt 2,9; 2Pt 1,3), és az emberi erényt (Fil 4,8; 2Pt 1,5). Mindkettő felhívja magára a figyelmet. Az ember az erények által hegyen épített várossá, ablakba tett gyertyává lesz, akinek életfeladata Isten nagyságának (aretê - erényének) hirdetése. Az erények a Lélek munkájának gyümölcsei, és egyben a kihívó bizonyságtétel megnyilvánulásai. Annak a felszólításnak, hogy összhangban éljünk azzal a kapcsolattal, amelybe Isten helyezett bennünket, nem csupán saját üdvösségünk érdekében kell engednünk, hanem a világban élő emberek üdvössége miatt is.

Az erények listáját a szeretet nyitja meg. A szeretet különleges helyet foglal el a többi erény között: ez az egyetlen, amely közvetlenül Isten természetéhez kötődik. A többi erény Istentől, a szeretet Istenből származik. Ugyanis Isten szeretet (1Jn 4,16). Amikor szeretünk, Isten maga mutatkozik meg az embereknek. Szerető emberekként a szeretet-Isten evilági megnyilatkozásának eszközei, szeretett emberekként a szeretet-Isten közvetlen megtapasztalói vagyunk. Isten általunk, szerető emberek által ismételten áthidalja a menny és a föld, a transzcendens és az immanens világ közötti határt. Általunk bejár az embervilágba. Igaz csak akkor, ha képmutatás nélkül szeretünk. Vagyis, ha egybeesünk a szeretettel – akárcsak Isten. Ő erre hív minket (Róma 12,9; 1Pt 1,22).

A szeretet áthidalja a menny és a föld közötti határt, miközben világos határokat jelöl ki az emberi világban. Határozottan elhatárolódik az irigységtől, a kérkedéstől, az elbizakodottságtól, a méltatlan viselkedéstől, az önzéstől, a haragtól, a bosszúvágytól és a hamisságtól (1Kor 13,4–6a). Ugyanakkor teljesen azonosul az igazsággal, a másik támogatásával, a jóhiszeműséggel, a reménységgel, és kudarcok ellenére kitart az ember mellett (1Kor 13,6b–7). A szeretet az által teremt egyértelműséget, hogy nemet mond mindenre, ami ellentétes Isten dicsőségével és az ember védelmével, és igent mond Isten oltalmazó rendjére. Így eligazodási ponttá válik egy kusza világban: belső rendet ajándékoz a szerető embernek, külső rendet pedig a szeretett embernek és az emberi közösségnek.

Szembenéző – kérdések magamhoz
1. Mennyire kapcsolom össze a jó tulajdonságimat Isten munkálkodásával?
2. Mennyire érzem a jó cselekvésének missziói súlyát, felelősségét?
3. Hogy élem meg a „hegyen épített város”, „ablakba tett gyertya” helyzetet (exponáltságomat)?
4. Hogyan élem át Isten közvetlen jelenlétét akkor, amikor szeretek és amikor engem szeretnek?
5. Hogyan tapasztalom a szeretet által keltett határ-talanságot és határvonást?
6. Tapasztalom-e magamban a belső rendet és magamat úgy, mint aki szeretet által külső rendet teremt?

Olvass velem!
1Jn 4,7-21 (különös tekintettel Isten szeretet-volta és a mi szeretetünk közötti kapcsolatra)
1Kor 13,1-13 (különös tekintettel a nem – igen logikára)

Imádkozz velem!
Uram köszönöm, hogy munkálod bennem a jó cselekvését. Add, hogy munkálkodásodat felismerhessem magamban és felismerhessék mások bennem.
Köszönöm azokat az embereket, akik szeretete által bejársz az életembe. Nagy kitüntetés, hogy én is ilyen ember lehetek.
Ajándékozz meg a szeretet rendező erejével, hogy rend legyen bennem és körülöttem. Tégy engem eligazodási ponttá kusza világunkban.
Ámen.