A családpasztoráció feladatát ellátni próbáló lelkésznek ismernie kell a család „működésének” feltételeit és szabályait, és ebben nagy segítségére lehet a rendszerszemlélet.
A lelkész legalább három különböző családhoz tartozik, amelyeknek az érzelmi erői összefonódnak: 1. saját családja 2. a gyülekezet családjai 3. a gyülekezethez, mint nagy családhoz. Mivel ezekben a rendszerekben az érzelmi folyamatok azonosak, a bármelyikben felmerülő megoldatlan problémák tüneteket okoznak a másik kettőben. Következésképpen, bármelyik jobb megértése mindhárom rendszer megfelelőbb működését segíti elő. A családi élet megértése megerősít „pásztori” szerepünkben, és fontos hatást gyakorol a gyülekezeti tevékenységünkre. Minél többet tudunk meg személyes családunkról, annál többet tudunk meg magunkról, s így a gyülekezetben elfoglalt helyünkről is.
A rendszerszemlélet nagyszerűen kapcsolható a mi lelkészi munkánkhoz: Isten-világ-ember rendszerben gondolkozunk, „testvéreknek” szólítjuk egymást, a gyülekezetet családként fogjuk fel stb. Munkánkat érdemes a családdinamikai struktúrák alapján szemlélni, az előadás ehhez próbál eligazítást nyújtani.

Ajánlott irodalom:
1. Friedman, Edwin H.: Nemzedékről nemzedékre, ford. Beke Boróka, Exit Kiadó, Kolozsvár, 2008.
2. Mc Goldrick, Monica: You Can Go Home Again. Reconnecting With Your Family, Norton, 1995.
3. Hézser Gábor: Rendszerszemlélet és lelkigondozói gyakorlat. Kálvin Kiadó, Budapest, 1996.