Az unitárius tanszék előadássorozatát Solymosi Zsolt - a János Zsigmond Unitárius Kollégium aligazgatója és vallástanára - bibliamagyarázata nyitotta. A Lk 18,35-43 alapján felhívta a hallgatók figyelmét az út szélén hagyott vakokra, azokra az emberekre, akik tiszta lelkűek ugyan, de valamilyen okból kifolyólag eltávolodtak az egyháztól, s az út szélére, a perifériára kerültek. Figyelmeztetett: bár a látszat nem ezt mutatja, sokaknak igényük van a vallásosságra, s ezeket az embereket fel kell karolni!

Ezt követően Máté Sándor, brassói lelkész vallott életútjáról, lelkészi szolgálatának tapasztalatairól. Felvillantott egynéhány helyzetet életéből, amelyek a lelkészi hivatás árnyékos és napos oldalait képezik.

Délután ugyancsak e két előadót hallgathatta a teológus ifjúság. Máté Sándor a délelőtti mondanivalójához kapcsolta bibliamagyarázatát. Az 5Móz 7,6-8 bibliai részből a „Téged választott ki Istened” mondatra élezve ki a hangsúlyt, fejtegette a kiválasztottság körüli kérdéseket. Az emberek, külön-külön mind Isten kiválasztottai. De mit jelent kiválasztottnak lenni, kit mire választottak, hívattak el, s e kiválasztottságot miből ismerhetjük fel?

Solymosi Zsolt tapasztalatain keresztül felvázolta azokat a fontos eszközöket, amelyekkel az egyház hírt tud adni magáról, képviselni tudja magát a társadalomban, valamint közölni tudja üzenetét a társadalom felé. Elengedhetetlennek tarja a médiában, újságban, rádióban, televízióban való szereplést. Fontos a híres emberek, közéleti személyiségek bevonása az egyházi eseményekbe. Népszerűségre tehetnek szert azok az egyházközségek, egyházi iskolák, amelyeknek van egy megkapó honlapjuk. Azt is bebizonyította a hallgatóság előtt, hogy még a dokumentáló fényképek minősége is nagyban befolyásolja az intézmény imázsát. Nem utolsó sorban pedig olyan különleges rendezvények, események szervezését javasolta, amelyek egyediségükkel felhívják magukra a környezet figyelmét.

Másnap Rácz Norbert Kolozsvár belvárosi lelkész bibliamagyarázatával gazdagodhattak az unitárius hallgatók. Ő a Jézusnak könyörgő kánaáni asszony történetéből indult ki (Mt 15,21-28), hogy a hit erejét szemléltesse. A bibliai részben nem Jézus, hanem egy egyszerű, kánaáni asszony hite a példaértékű, amely még Jézus radikális és diszkriminatív elvei felett is győzedelmeskedik. E történet bizonyság arra, hogy a hit, „a remélt dolgokban való bizalom”, mindent fölül tud múlni.

Ezután Elekes Botond Áron főgondnok új és eddig ki nem használt lehetőségekre mutatott rá előadásában, amelyek az egyesített Magyar Unitárius Egyház helyzetében rejlenek, s amelyek talán megállíthatnák, vagy legalábbis enyhíthetnék az unitárius lélekszám folyamatos apadását. A főgondnok alapvető problémának tartja azt, hogy míg a külső környezet megkérdőjelezhetetlenül megváltozott, addig az egyházi intézmény egy nagyon régi intézményi struktúrát konzervált. Ezért elsősorban szükségesnek tartja az intézményi rendszer újratervezését. Továbbá jövőt lát magyarországi unitárius óvodák, iskolák vagy felsőoktatási intézmények alapításában. El kellene indítani haladéktalanul a cigánymissziót is, embereket kellene képezni erre a feladatra, mert nem lehet eltekinteni a településeken történő cigány etnikumok növekedésének tényétől. Elekes Botond Áron beszéde egyben vitaindító volt, amelybe aztán az egyházi vezetők, a teológiai tanárok és a teológiai hallgatók is bekapcsolódtak.

A beszámolót Albert-Nagy Ákos István teológiai hallgató készítette.