Leírás
Viktor E. Frankl, a középkori rabbik leszármazottja, nem tagadja meg atyái hitét. Ellenkezőleg: számára Isten személyes valóság, még akkor is, ha róla kevésbé vallási, mint inkább filozófiai és pszichológiai fogalmakkal beszél. Ő a fölöttes értelem, mely minden emberi rész-értelem keresésnek végső, transzcendens értelmet ad. Ö a nagy Megbízó is egyben, éppúgy, mint Jézus példázatában, aki feladatot és célt ad mindazoknak, akik a létezés terein őgyelegnek. És szintén ő az, aki kezeskedik az értékek végső megalapozottságáról és semmilyen önkényeskedő viszonylagosságban fel nem oldható objektivitásukról. Ugyanakkor Isten beszélgetőtárs is, a legmélyebb énünkkel folytatott dialógus résztvevője.
Szakmai értelemben az életmű gerince az a több évtizedes orvosi és pszichoterápiai munka során felhalmozódott tapaszatali tudás, mely empirikusan nyomatékosítja az elvi – nagyrészt filozófiai, gyökerében, igen diszkréten, vallási – hátteret. Elmélet és gyakorlat hatja át és igazolja egymást ebben a több mint harminc kötetet kitevő életműben.
Alapos filozófiai készültségével az európai kultúrát átható, igézően divatos élet- és értéktagadó nihilizmussal szemben tudatosan és prófétai elszántsággal küzd, jórészt az egzisztencializmus és a fenomenológia fogalmi vértezetében.
Frankl nem prédikáló, de mély gyökerű hite, orvosi-emberi élettapasztalata valamint kiforrott filozófiai látása egyszerre megméretett, iszonyatos próbára tétetett Auschwitzban és a többi haláltáborban. Ez a férfi – akinek a szemében minden ember elsődlegesen szenvedő lény, homo patiens – kiállta a próbát, nem megkeseredve, nem megtörve, hanem életre kész akarattal és tettre kész szeretettel.

Huszonöt évvel később írja: „Adósa vagyok a kegyelemnek.” Ez a gondolat és érzés vezette mindvégig, ez ruházta fel bölcsességgel akkor is, amikor – például – élet és könyv, könyv és élet viszonyán elmélkedett. „A könyvek írásával pedig ez a helyzet: egy könyvet írni, nem nagy ügy – egy életet élni, sokkal több; de ennél is több volna könyvet írni és aszerint is élni. Ám a legtöbb: olyan életet élni, hogy arról könyvet lehessen írni.”