A Gyulafehérvár környéki magyarság története egész az Árpád-korig nyúlik vissza. Olyan községek és falvak, mint Magyarigen, Boroskrakkó vagy Alvinc már a XIII. században jelentős településekként szerepelnek a jegyzékekben, míg Gyulafehérvár története a római korig nyúlik vissza.

A napjainkig terjedő hosszú idő alatt zajló események egyik főszereplője a református egyház volt. Ezért október 20–22. között a térségbe látogatott Intézetünk negyedik évfolyama. A tanulmányút kettős célt tűzött maga elé. Egyrészt megismerni, felfedezni a Gyulafehérvár környéki református örökséget, másrészt pedig csoportbeszélgetések és bibliaórák által haladni az önismeret és a szolgálatra való felkészülés útján.

Péntek délelőtt Ősz Sándor Előd, az Egyháztörténeti Tanszék adjunktusa, vezette körbe a negyedik évfolyamot bemutatva a gyulafehérvári vár fontosabb látnivalóit. Az első megálló az Érseki Palota volt, amely a 16–17. században, János Zsigmond, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György uralkodásának idején fejedelmi központként szolgált. Az impozáns díszterem és az azt díszítő festményeken szereplő érsekek munkásságának áttekintése után, a Márton Áron emlékszobában örökérvényű tanulságokat hallhattak a teológusok a kitartásról és az Isten iránti hűségről.

Ezt követően külön minisztériumi engedéllyel a Battyáneum könyvtárában vezették körbe a hallgatókat. Mint kiderült, a több mint 110000 kötetet számláló gyűjtemény számos egyházi kincset is rejteget. Legrégebbi könyve a 9. századi, az evangéliumokat őrző Codex Aureus, melyet az idő során két részre osztottak, és melynek másik felét jelenleg a Vatikánban őrzik. De emellett számos Szenczi kötet is található az állományban, melynek kutatását Ősz Sándor Előd tanár úr végzi. A pénteki déli harangszót már Hunyadi János sírjánál a Székesegyházban hallgatta a negyedik évfolyam. Ezután a hajdani Collegium Academicum épületéhez, Bethlen Gábor szobrához és a vár más nevezetesebb pontjához sétáltak el a hallgatók.

A péntek délutáni program helyszíne már a Gyulafehérvári Református Egyházközség Bod Péter Központja volt, ahol a szolgálatra való felkészülés nehézégeiről beszélgettek évfolyamvezető tanárukkal a teológusok. A teológiai képzés több mint felét maga mögött tudva, mennyire érzi magát felkészültnek a teológus, illetve milyen félelmek és feladatok foglalkoztatják őket? Ugyanide kapcsolódott a szombat délelőtti bibliaóra is, amikor a tanítványok személyiségét vizsgálták a Szentírás alapján a negyedévesek. Péter, Pál és Jakab történeteiben kiderül, hogy Isten egyházában a tüzes tenniakaróknak, a higgadt stratégáknak éppúgy helye van, mint az egyszerű szónak és kitartó munkának.

Szombat délután Alvinc, Magyarigen, Boroskrakkó és Marosszentimere meglátogatása következett. A csoportot fogadó lelkészek (Asztalos Szidónia segédlelkész és Szász Csaba magyarigeni missziós lelkész) nemcsak olyan érdekes történelmi tényekkel gazdagították a teológusokat, mint Bod Péter templomépítési tervei Magyarigenben, vagy az elmenekült Sárospataki Kollégium négy éve Boroskrakkóban, hanem beszámoltak a gyülekezeti valóságról is. A lélekszám egyik településen sem haladja meg a 30-at. De vannak kísérletek a fellendítésre, mint például az egyházi ingatlanokat fiatal református családokkal megtölteni és újra belakni az ősi örökséget. Így a 80-as években már csak 6 lélekkel rendelkező Magyarigen, ma már 26 gyülekezeti taggal büszkélkedhet. Az esti beszélgetésekben a hallgatók elmondták, milyen mellbevágó látni a régi örökséget, a nem is csak fogyó magyarságot, hanem az elfogyott nemzet maradványait szemlélni, ahol mind az egyházi életében, mind a nemzeti tudat tekintetében már csak az legalapvetőbb szükségeket kell és lehet kielégíteni.

Vasárnap délelőtt zárult a program. Pop Titus, az évfolyam tagja, két helyen végzett szolgálatot, Alvincen és Gyulafehérváron. Méltó lezárása volt ez a tanulmányútnak: az elmúlás nyomait szemlélve az Örökkévalóra tekinteni, és a megfizethetetlen kincsnek örülni. Más vigasztalása nem lehet a keresztyén embernek, de a Krisztus szolgálatába álló teológusnak sem.

A tanulmányi kirándulás a hollandiai Fundament Alapítvány támogatásával valósult meg.