Jézus szava csendül fel bennem: "amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg" (Mt 25:40). Bátorító dallam – élni csak így érdemes.

Ennek egy módozatát gyakoroljuk mi, teológiai hallgatók. Nagyböjt idején felajánljuk egy-egy ebédünket a kolozsvári hajléktalanok számára. Nélkülözők, megvetettek voltak, ma is azok, és sajnos azok is lesznek. Krisztus parancsa pedig az, hogy odaforduljunk embertársainkhoz. A böjt ilyenfajta lemondást is jelent. Lemondunk, mert az Úrtól kaptunk, s adjuk azoknak, akik szintén Istenünk gyermekei. Így mondhatjuk velük együtt, a szűkölködőkkel a zsoltáros szavait: "Áldott legyen az Úr! Napról-napra gondoskodik rólunk a mi szabadításunk Istene!" (Zsolt 68:19)

Böjtölésünk hiábavaló lenne, ha dicsekednénk. Inkább bátorítani szeretnénk mindenkit, hogy szívükkel tekintsenek szét ebben a világban, és kövessék Megváltónk életének példáját. Péter apostol is azt mondta az Ékes kapuban álló sántának: "amim van, azt adom neked" (ApCsel 3:6). Mindenki tud adni abból, amije van, csak fel kell ismerni azt! Különös megtapasztalás az, amikor adunk, és rádöbbenünk, hogy valójában mi vagyunk azok, akik a legtöbbet kaptuk.

Hasonló tapasztalatokkal gazdagítson Isten mindenkit, nemcsak a Golgota felé vezető időben, hanem az élet minden új napján! Egyedül Istené a dicsőség!

Béres Levente
IV. éves teológiai hallgató, a hajléktalan-misszió koordinátora

A hajléktalan misszióról az Agnus Rádió is készített interjút, amely meghallgatható ezen a linken.