Csiha Kálmán püspök életének utolsó interjúja, melyet Barantón adott nekem abból az alkalomból, hogy doktoranduszként arra kerestem a választ, milyen hatással van a Történelem az egyes ember egyéni történetére. Az interjúban börtönéveiről és azoknak az életére, személyiségére, szolgálatára gyakorolt hatásáról beszél.

In contrast to most opinions concerning Isa 33 this pericope is far too complex to be explained as one coherent literary unit. Isa 33 has a short anti-Assyrian woe-cry at its bases (vv. 1+4), which once closed the woe-cries of Isa 28–32. Vv. 1+4 were supplemented first (around 598 or 587) by a communal lament, vv. 2-3+5+7-12, bringing the idea of the punishment of Judah and the temporised destruction of the enemy in vv. 1+4 further. Second, (shortly after 539) vv. 1-5.7-12 were expanded by a salvation prophecy, vv. 6+13-24, concerning the returnees, the restoration of Jerusalem and the monarchy.

Az írás, melynek ez a második része, azt taglalja, hogy milyen új módszerek vannak a fejlődési szakaszokat figyelembe vevő lelkigondozásnak a gyermekek esetében.

Az írás, melynek ez a harmadik része, azt taglalja, hogy milyen új módszerek vannak a fejlődési szakaszokat figyelembe vevő lelkigondozásnak a gyermekek esetében.

The aim of this study is, on the one side, to inquire into the meaning of the expression in Deut. viii 3b. Because this expression appears only once in the Old Testament, this study investigates the genitival construction in Num. xxx 13; Deut. xxiii 24; Jer. xvii 16, and Ps. lxxxix 35, and the expression in Num. xxx 3; Judg. xi 36; Isa. xlv 23; and lv 11. One may conclude that these expressions bear signs of a juridical language, with the connotation of `self commitment'. Accordingly, in Deut. viii 3b denotes the self commitment of YHWH.

Tekintettel arra, hogy Izrael sorsa történelmileg számos ponton kötődik az őt körülvevő nemzetekéhez, nem kelt különösebb feltűnést az, hogy az idegen népeknek a prófétai irodalom mindvégig előkelő helyet biztosít. Hóseás könyve kivételével minden prófétánál találunk olyan szövegeket, amelyek elsősorban nem Izrael vagy Júda jelenét és jövőjét taglalják, hanem idegen népekről szólnak. Ez a tanulmány az idegen népekkel kapcsolatos próféciagyűjteményeket vizsgálja az ószövetségi prófétai irodalomban.

Az írás, melynek ez az első része, azt taglalja, hogy milyen új módszerek vannak a fejlődési szakaszokat figyelembe vevő lelkigondozásnak a gyermekek esetében.

Az írás a történetmondás lelkigondozói lehetőségeit taglalja, különös tekintettel a kisgyermekkorra, amikor a kisgyermek egyik "kommunikációs formája" a történet. Kiderül, hogy a történetmondás mint esemény és élmény, befolyásolja a gyermeknek a kedélyállapotát, lelkiállapotát és akár lelki egészségét is. Röviden összefoglalva: az a gyermek, akinek a felnőtt történetet mesél, kiegyensúlyozottabb és egészségesebb.