November 6-án, hétfőn a Kolozsvári Református Kollégium csendes napot tartott, melynek keretén belül több egyetem is bemutatta képzését a középiskolás tanulónknak. Ehhez az eseményhez csatlakozott Intézetünk népszerűsítő csapata is.

Színes kis csoportunk zenés dicsőítéssel vezette fel Kató Szabolcs tanár úr előadását, a diákok pedig szívesen csatlakoztak az énekléshez, cáfolva ezzel a híres mondást, miszerint ,,hétfőn még a fű se nő". Szó esett arról, hogy mi alapján választunk manapság pályát, mi motivál a döntéshozatalban? Azután az érdeklődök ízelítőt kaptak a teológián működő képzésről, bentlakásról, külföldi tanulmányi lehetőségekről.

Elsőéves hallgatóként, miközben figyeltem a bemutatót, eszembe jutott az a bizonytalanság, amivel néhány hónappal ezelőtt én is egy ilyen díszteremben ültem a hátsó sorban, keresve azt az utat, amin elindulhatok. Pár pillanattal később azonban megkönnyebbülten néztem tanáromat, és hálás szívvel hallgattam tovább előadását, azzal a tudattal, hogy én már megtaláltam a helyem. Biztos vagyok benne, hogy voltak itt is fiatalok, akiket megszólított az Úr, és elültette szívükben a lelkészi pálya gondolatát.

A bemutató része volt Nagy Bence, diákelnökünk ismertetője is, aki pár mondatban az egyéni és közösségi programok színes palettáját villantotta fel. A sportlehetőségek, társas-estek, diákklub hallatán felcsillant a tanulók szeme, de a legnagyobb sikert mégis a disznóvágás eseménye aratta. Ennél a rendhagyó programpontnál mindenki felkapta a fejét. Örömteli volt tapasztalni, hogy voltak érdeklődő diákok, és a bemutató végén több kérdés is elhangzott. Kérdésünkre 11 diák jelezte érdeklődését a lelkészi pálya és a teológia iránt. Nekik különösen örültem, és bíztatom a kedves olvasókat, hogy imában hordozzuk őket!

Közös énekléssel zártuk az alkalmat. Külön élmény volt számomra, hogy a diákok részéről rengeteg mosolyt kaptunk visszajelzésként, nem közömbös tekinteteket.
Áldott alkalom volt ez a népszerűsítő bemutató. Mondhatom ezt mind saját tapasztalatom szerint, mind a visszajelzések alapján. Meg vagyok győződve arról, hogy a döntés előtt álló fiatalok számára nagyon fontos, hogy ott legyünk mint Isten szócsövei. Hiszem, hogy rajtunk keresztül is munkálkodott az Úr, áldott legyen érte!

Antal Mátyás
elsőéves teológiai hallgató