Társadalomtudományi szempontból a tisztségek egy közösség szerveződésének a folyamatában jönnek létre, és az a céljuk, hogy egy közösség jó működését szolgálják. Valamely tisztség viselője tehát szolgája annak a csoportnak, amely őt megbízta. Tekintélyét az őt megbízó közösség szavatolja. Létjogosultságát tekintve nem fölé, hanem alárendelt viszonyban áll azzal. A közösséghez tartozó egyénhez viszonyítva hierarchikusan fölötte áll ugyan, de ez csupán azért, mert az egyénnel szemben egy, az egyénnél magasabb rendű közösség tekintélyét képviseli.

If we compare the Chrysostom-quotations found in the 1559 edition of Calvin’s Institutes with the original Greek texts by John Chrysostom we encounter significant textual differences. Concerning the doctrine of free will there are about 10 quotations of or references to Chrysostom in the Institutes, and in most cases Calvin puts these in unfavourable light.

Recent studies on the history of composition of the Book of Isaiah generally recognise the secondary character of Isa 10:16-19 in relation to the prophecy against Assyria. It is generally presupposed that these verses elaborate on the famous anti-Assyrian pericope, Isa 10:5-15. Verses 16-19 are most often dated to the seventh century when the book of Isaiah was subject to a major re-edition, the so-called Assyrian redaction, or - more rarely - to the exilic period when the entire book underwent another process of re-reading. Deriving vv. 16-19 from either the late Neo-Assyrian or the Babylonian era involves, however, several difficulties and needs to be reconsidered. While accepting the secondary character of Isa 10:16-19 on its current location, this study proposes a different interpretation and date for this text and assigns it a basically different role in the compositional process of the prophecies in its context than it has so far been proposed.

Tekintettel arra, hogy napjainkban az emlékezéseknek és a múlt értelmezésének konjunktúrája van, és hogy a közéletet mélyen megosztja emlékezetkultúra és emlékezetpolitika gyakorlata, tanácsokozásunk célkitűzése egyrészt a zsidó-keresztyén hagyomány és teológiai örökség sajátos szempontjainak megjelenítése az emlékezés számára, másrészt ezeknek a szempontoknak a tudományos párbeszédbe való bekapcsolása, az objektivitás és interdiszciplinaritás jegyében.

Számunkra ma már természetesnek tűnik, hogy a házasságot polgári jelenségként kezeljük, de az egyház tagjaiként ugyanúgy természetesnek tartjuk azt, hogy az esküvőnek továbbra is van egyházi vonatkozása. De valójában ennyire magától értetődő-e ez a helyzet? Az előadás apropóját adó konkrét kérdések is ebbe az irányba mutatnak: Végső soron polgári vagy egyházi szertartás-e a házasság? Van-e szerepe a házasságkötésben az egyháznak, és ha igen milyen ez a szerep? Hogyan viszonyul egymáshoz a polgári és az egyházi „eskü”?

Az előadás elsősorban a Tízparancsolat negyedik rendelkezéséhez kapcsolódik, amelynek közismertebb formája így hangzik:

It is well-known that the book of Isaiah contains clarifying interpolations. Shorter phrases or even entire verses with problematic readings are of-ten identified by exegetes as loose “glosses”. However, this study suggests that editorial interpolations are not merely unrelated annotations from various periods. Typical explicatory phrases from Isa 8:2, 8:6-7a and 8:23b analysed in this study tend to expose recognisable patterns, a coherent scope and a common hermeneutical principle.