Kr.e. 622-ben kezdődött el az ószövetségi kor legnagyobb vallásos reformja. Ez az évszám egyúttal Jósiás király uralkodásának 18–ik esztendejét is jelzi. E reform jelentőségéről és az említett király nagyságáról szólok először (I.). A reform súlyával ellentétes arányban áll annak fogadtatása meghatározó prófétai körökben, Jósiás kiválóságával pedig végzetes sorsa. Ezt mutatja fel a II. rész. Mi volt a reformmal szembeni fenntartás, illetve a szerencsétlenség oka? Erre a kérdésre keresem a választ a harmadik részben.
Előadások
2007
|
Kiss Jenő · Kolozsvár · 2007-10-31 |
|
|
|
|
|
|
|
„Két ember közt a legrövidebb út az egyenes beszéd.” (Szilágyi Domokos) |
|
A reformáció fontossá tette a személyes hitvallást és a személyes kapcsolatot Istennel, Jézus Krisztussal. Az ember kilép a tömegből, és egyéni felelősséget visel hitéért, református identitásáért. Ennek immár fél évezrede. A konferencia szekciós beszélgetése arra keresi a választ, hogy milyen funkciót töltött be egykor és tölt be ma a katekézis a református identitás alakításában? |
|
|
|
|
|
Egyetemes lelkészi értekezlet - Marosvásárhely |
|
Fenntartható-e a gyermekkeresztség gyakorlata az egyre inkább individualizálódó, a hit személyes megélését és megvallását központba állító keresztyén szemlélettől áthatott egyházi közgondolkodásban? Nagyobb eséllyel mondhatnánk igent az ősi gyakorlatra, ha meggyőző módon igazolhatnák azt a Biblia alapján. |