II. Kolozsvári Tavaszy-napok. Konferenciabeszámoló

Ha március, akkor Tavaszy-napok a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Igaz, még csak második születésnapját ünnepelte a 135 éve született filozófus-teológus nevét viselő rendszeres teológiai konferencia, mégis úgy tűnhetett, mintha egy jól bejáratott gyorsvonatra ülve, már-már az időutazás határát súrolva barangoltunk volna ismert – és főként ismeretlen – tájakon.


Ha március, akkor Tavaszy-napok a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben. Igaz, még csak második születésnapját ünnepelte a 135 éve született filozófus-teológus nevét viselő rendszeres teológiai konferencia, mégis úgy tűnhetett, mintha egy jól bejáratott gyorsvonatra ülve, már-már az időutazás határát súrolva barangoltunk volna ismert – és főként ismeretlen – tájakon. Bár a végállomás ugyanoda kanyarított vissza, ahonnan elindultunk a díszterem bejárata előtti „jegyváltáskor”, úgy hiszem, mégsem ugyanúgy érkeztünk: hanem ismeretben, élményekben, találkozásokban gyarapodva, ezek által formálva. Ugyanis a körút során körülbelül harminc szemlélő osztotta meg utazótársaival, hogyan látja, értelmezi sajátos ülőhelyéről és ablakán át a környező világnak egy-egy szeletét: magasságait és mélységeit, istenadta vonásait és emberi konstrukcióit, múltját és jelenét. Az utazás pillanataiban, és azóta is szüntelen változó világban száguldva éppen ez utóbbi állított a legnagyobb kihívások elé: ugyanis a vonatnak hátrafelé nincs ablaka, ezért a múlt csak nyomaiból, emlékeiből rekonstruálható, előre pedig a mozdony takarja a kilátást, ezért a jövő csak az emberi projekciók és isteni ígéretek mentén körvonalazható. A rendszeres teológus feladata valahogy éppen az, hogy az állandó változásban, úton létben a múlt időtálló bölcsességéből merítve, az eljövendő Isten országára nézve meglássa azt, ami – és Aki – mások szemei előtt rejtve van, és megfogalmazza azt, ami most életbevágó, s ami – Vörösmartyt parafrazálva – elébb viheti Isten népét s a világot.

A március 22-23-án megrendezett II. Tavaszy-napok ünnepi megnyitóján dr. Kovács Sándor, a házigazda Protestáns Teológiai Intézet rektora köszöntötte a résztvevőket, és kérte Isten áldását a konferenciára, melyet ragyogó elmék és különböző vélemények találkozójaként jellemzett. A többnyelvű – magyar, angol, német – megnyitó előre jelezte: a konferencia nem zárul a Kárpát-medence határai közé, hanem nemzetközi kitekintésű. A teológus hallgatók által vezetett áhítat után a társszervező intézmények vezetői, képviselői köszöntötték a jelenlévőket: dr. Lukács Olga, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem Református Tanárképző karának dékánasszonya, dr. Fazakas Sándor, a Magyarországi Református Egyház Doktorok Kollégiumának vezetője, valamint dr. Visky S. Béla, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rendszeres teológia tanszékének vezetője.

A konferencia szakmai része egy mérföldkőnek számító könyvbemutatóval vette kezdetét. Amint Ries Nieuwkoop, holland nyugalmazott lelkipásztor a Juhász István Alapítvány képviselője elmondta, büszkeséggel tölti el, hogy a Cornelis van der Kooi és Gijsbert van den Brink holland szerzőpáros magyarra fordított Keresztyén Dogmatikája a 15 éve fennálló Exit kiadó 45. kiadott könyve. Dr. Juhász Tamás, a házigazda intézmény emeritus professzora őszintén és kritikus szakmaisággal mutatta be tartalmilag a Biblia vastagságú kézikönyvet, melyet elismerően egyszerre jó református és ökumenikus rendszeres teológiaként értékelt. Külön kiemelte a szerzők pedagógiai és pásztori érzékét, amelyek felismerhetők a teológiai témák új kérdésfelvetéseiben és megközelítésében. A bemutatott könyvre és a konferencia egészére egyaránt jellemző volt a gyakran ismételt Anknüpfungspunkte kifejezés, mely a rendszeres teológiának azt az örök feladatát jelöli, hogy kapcsolópontokat keressen és nyújtson az evangélium és az emberi egzisztencia minden dimenziója között. Az alkotás bemutatása után az alkotók állhattak a pulpitus mögé. Gijsbert van den Brink a kész válaszok helyett az megfelelő orientáció, irányultság (orientation) fontosságát hangsúlyozta. Cornelis van der Kooi a bibliai narratívának a ma emberéhez való közelítését emelte ki, miközben emlékeztetett a teológia korlátaira is, különbséget téve azon dolgok között, amelyeket ki kell mondanunk, amelyeket olykor ki lehet mondani, amelyeket soha nem tudunk teljességgel kimondani, és amelyeket egyáltalán nem lehet kimondani.

A plenáris előadások és az intézet konviktusán elfogyasztott ebéd után a konferencia két párhuzamos szekcióban zajlott tovább. Az első nap során kétszer hat, második nap pedig kétszer nyolc előadásra került sor. Az előadóknak 25 perc állt rendelkezésükre, hogy bemutassák legújabb kutatásaikat, és hogy a résztvevők kérdéseire, megjegyzéseire válaszoljanak. A gondos szervezésnek és az előadók fegyelmezettségének köszönhetően a szűk időkeretek között is gördülékenyen zajlott a konferencia.

A némelykor akadozó technika is megerősítette, hogy itt, bizony, a láthatatlant kell láttatni és meglátni. A megnyitón elhangzott kérdésre, hogy nem cinikus dolog-e konferenciát tartani a világszerte fokozódó drámai elbizonytalanodás és zűrzavar idején, illetve hogy van-e létjogosultsága és aktualitása az efféle szellemi munkának, határozottan válaszolhattunk nemcsak egy-egy előadás érdekfeszítő gondolatai nyomán, hanem a konferencia összképe alapján is. A világnak a legnagyobb zűrzavarban van a leginkább szüksége arra, hogy – amint Visky S. Béla a programfüzet előszavában megfogalmazza – az egyház, hivatását betöltve, „felmutassa: az ember – Teremtője képmására megújulva – teremtésre hivatott, nem pusztításra. Szolidaritásra rendeltetett, arra, hogy az élet valódi gondnoka és oltalmazó pásztora legyen a földön.”

Ezért a teológiának az élet minden területére nézve lehet, és kell legyen mondanivalója. Ez az életbevágó mondanivaló pedig az örök evangéliumi igazság újra-mondásán kell alapuljon, tanulva azoktól, akik előttünk járva korukat meghaladó éleslátással és hűséggel tanúskodtak arról, Aki tegnap, ma, és mindörökké ugyanaz. Az előadások keretében így méltó figyelmet kapott a névadó Tavaszy Sándor munkásságának mai aktualitása, de Schleiermacher és Bonhoeffer öröksége is újabb megvilágításba került. Az ökumenikus kitekintés során a római katolikus Henri de Lubac életútja és teológiája is érdekes színfoltja volt a konferenciának. Az ökumené határait is túllépve, a vallásközi párbeszéd is helyet kapott az üdvösség különböző megközelítéseinek kérdésében.

Az előadások túlnyomó része korunk helyi és globális kérdéseire, kihívásaira reflektált, keresve azokat a régi-új paradigmákat, amelyek mentén környezetünk, a világ, és benne az egyház értelmezhetővé és bizonyos mértékben alakíthatóvá válik. Ilyen kérdések vetődtek fel az egyháznak és teológiának a (posztkeresztyén?) társadalomban és politikában való szerepvállalása és annak módja – vagy hiánya – kapcsán, mint például a teológia moralizálódásának problémája, a koinónia politikuma, a szuverenitás politikai teológiája, az aktív erőszakmentes ellenállás, földművelés és teológia, vagy éppen a „Russzkij mir” mint az Ukrajna elleni háború ideológiai alapja, hogy csak néhány címszót említsünk.

Jellemző volt továbbá az előadásokra az interdiszciplináris megközelítési mód, párbeszédbe hozva a teológiát különböző tudományterületekkel. E párbeszédben is a hitvallási és reformátori alapokon szilárdan megmaradva gyümölcsöző, és továbbgondolásra érdemes meglátások születtek, akár a hálózatkutatás ekkléziológiai implikációit, a tükörneuronok antropológiai relevanciáját tekintve, vagy éppen az adatvédelem és megbocsátás kérdéséről a digitális világban.

Rendszeres teológiai mérlegelés alá került – nem utolsó sorban – az egyház és szolgálat kérdésköre is, melyben a résztvevők hallhattak többek között az újabb népegyházi interpretációkról, menedzsmentvezetésről, a hittapasztalat egyházi következményeiről, spiritualitás-hivatás-szolgálat összefüggéseiről.

Az életnek bármely területe is került éppen a konferencián előadó és jelenlévő „ragyogó elmék és különböző vélemények” megvilágításába, a cél mindvégig ugyanaz volt: felismerni és felmutatni azokat a kapcsolópontokat (Anknüpfungspunkte), amelyek által a látható világban a Láthatatlan is láthatóvá, megpillanthatóvá válik. Az előadások végén felmerülő kérdések és építő megjegyzések, a kávészüneteken és közös étkezések alkalmával folytatott beszélgetések arról tanúskodtak, hogy e kapcsolópontok létrejöttek: nemcsak az evangélium és az egzisztencia, hanem az előadók és a résztvevők – Krisztusban testvérek – között egyaránt.

Az első nap nemcsak könyvbemutatóval kezdődött, hanem a végére is jutott két ugyancsak jelentős könyv. Bemutatásra került Leborulva, nyitott szemmel címmel az I. Tavaszy-napok előadásainak kötetbe szerkesztett változata, valamint Gaál Botond: A keresztyén tanítás rendszere című dogmatika könyve. Ezt követően Marosán Csaba színművész Dsida-előadóestje tette teljessé a konferencia első napját.

A második napot ismét Isten előtt megállva kezdhették el a kitartó résztvevők, s a szekcióelőadások után, nem sokkal a déli harangszót követően közös kiértékelővel, imával és zongorajátékkal zárult a konferencia. Az értékelés során elhangzottak a köszönetnyilvánítások azok iránt, akiknek a munkája nélkül nem jöhetett volna létre ez az esemény. A kialakult bizalmi légkörben elhangzott néhány őszintén kimondott, építő kritika is, főleg technikai kérdésekkel kapcsolatban. A végkicsengés azonban az öröm, a hála és a remény hangja volt. Végezetül hallhattuk a várva várt bejelentést is, a hozzá tartozó „save the date” kéréssel együtt: a jakabi feltétel alatt jövőre, 2024. március 20-21-én Intézetünkben megrendezzük a III. Kolozsvári Tavaszy-Napokat.

Megérkezés. Két nap. Három könyvbemutató. Száznegyven résztvevő. Kettő plusz huszonnyolc előadás. Számtalan kézfogás, távoli bólintás, rövid szóváltás, mély beszélgetés, asztalközösség, gondolatébresztés, kérdés, felelet, és még több kérdés. Együtt utazás, szemlélődés. Végül kiszállás, szétszóródás. Congregatio és dispersio. Krisztus egyházának élete a világban. Résztvevőként úgy érzem, ennek egy dobbanását, ütemét élhettük át ezen a konferencián. Ezt a számok nem mondhatják el. Ez a beszámoló is kevés hozzá, de mégis megpróbálta. Reméljük, jövőre ismét találkozunk!

Debreczeni István
egeresi református lelkipásztor / doctorandus

Előadások videóverziója

Az előadások részben visszanézhetők az alábbi YouTube csatornán: https://www.youtube.com/@TavaszyNapok/streams