A PTI vegyeskara 2015 őszén két jelentős fellépésre készül. A vegyeskar 2015-ben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. A Protestáns Teológiai Intézet Vegyeskarát 1990-ben alapította Dr. Kovács László Attila, evangélikus teológiai tanár, miután az intézetet fenntartó egyházak az addiginál több női hallgatót vettek fel, ami lehetővé tette, hogy a teológiai intézet addig férfiakból álló énekkara vegyes karrá bővüljön. Az énekkar fennállásának 25. évfordulója alkalmából egy jubileumi koncertet szervez, melyre a Protestáns Teológiai Intézet 120 éves jubileumi ünnepségének keretén belül, 2015. október 14-én kerül sor a Protestáns Teológiai Intézet dísztermében.

Ugyancsak ez év októberében, október 31-én pedig az énekkar részt vesz a kolozsvári evangélikus templomban tartandó „Crossover istentiszteleten” is, mellyel bekapcsolódik a „Kolozsvár 2015 Európa Ifjúsági Fővárosa” rendezvénysorozatba.

Erre a két fellépésre készült a PTI vegyeskara a parajdi Urbán Andor Konferenciaközpontban 2015. augusztus 31.- szeptember 4. között. A kórustábor módszere idén is sikeresnek bizonyult. Naponta 6-8 óra intenzív próbán sikerült betanulnunk a jubileumi hangverseny műsorát, és a „Crossover istentisztelet” énekkari műveinek nagy részét.

A parajdi kórustáborban a PTI vegyeskarának 19 tagja vett részt, Benkő Timea karnagy, és Brian Johnston, a Kanadai Presbiteriánus egyház vendégtanára. A kórustábor költségeit az Erdélyi Református Egyházkerület, A Királyhágómelléki Református Egyházkerület, az Unitárius Püspöki Hivatal, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház Püspöki Hivatala, valamint a Romániai Magyar Demokrata Szövetség és a Communitas Alapítvány támogatta. A Kanadai Presbiteriánus Egyház Brian Johnston kanadai vendégtanárunk által segítette az énekkart a jubileumi koncertre való készülésben.

A kóruspróbák már az érkezés napján elkezdődtek. Az énekkari próbák szüneteiben élvezhettük a parajdi konferenciaközpont természetes környezetét, az erdő susogását, a patakcsobogást. Mintha minden velünk együtt dalolt volna. Egy-egy frissítő csésze tea vagy kávé mellett érdekes beszélgetések alakultak ki, melyekben sokkal többet megtudhattunk egymásról, mint azt, hogy kinek melyik kórusmű melyék üteménél vannak nehézségei. Egy hosszabbra tervezett délutáni szünetben kihasználtuk Parajd sós-adottságait, és kipróbáltuk a sósfürdő „üdítő” hatását. Az énekkar tábori életének másik fontos, sajátos alkalmai voltak a reggeli és esti áhítatok, melyeket diákok, és az énekkar vezetője tartottak. A énekléshez elengedhetetlen beéneklés, és az éneklésnél kialakult feszültség levezetéséhez alkalmazott gyakorlatokhoz hasonlítható a tábori áhítatok hatása.

A tábor végkicsengését az egyik áhítat alapigéje, és annak az aznapi imádságunkba is refrénszerűen beleszőtt mondata fogalmazza meg leginkább: Szívem zsong a szép szavaktól, zengem dalomat a Királynak… (Zsolt 45,2)