Péter, a kőszikla... Legalábbis szeretné annak látni és láttatni önmagát. És Péter mi vagyunk, még akkor is, ha személyazonossági igazolványunkban esetleg más név szerepel. Mi is szeretnénk kősziklának, sziklaszilárd jellemnek és Jézus hűséges követőjének látni és láttatni önmagunkat. Amikor tehát Péterről beszélek, gondoljunk önmagunkra.

Mulandó királyságok és az örökkévaló királyság

L.: 2Pét 1,1-11
T.: Dániel 7,1-3(4-8)9-14

Alapigénk szerint Dániel álmot lát, ezt az álmot lejegyzi az utókor számára. Mielőtt az álom tartalmával foglalkoznánk, nézzük meg mit tudunk az álomleírás keletkezésének körülményeiről – ez ugyanis meghatározza azt a keretet, amelyben ezt az álmot értelmezhetjük. Mindjárt a legelején szükséges világosan látnunk, hogy a szövegben bemutatott történések idősíkja különbözik az írásba foglalás idősíkjától.

Várták, hogy végre összeérjen „ez a világ” és az „eljövendő világ”, vagy ahogyan ők mondották, az „olám hazzeh” és az „olám habbá”. Várták, hogy végre trónralépjen a megígért Messiás-király, Dávid Fia, és végre elkezdje dicsőséges uralkodását...