A tárgy általános célja az irodalom és a vallásosság szerves kapcsolatának szemléltetése. Abból a feltételezésből indul ki, hogy a kultúra alapját alkotó szférák (vallás, irodalom, történelem, stb.) akkurátus megismerése csak úgy lehetséges, ha ezeket egy interdiszciplináris hálóban szemléljük és vizsgáljuk, hiszen gyakorlati megvalósulásukban is mindenképp komplementerek, szigorú elválasztásuk sem a megismerés, sem a továbbvitel szempontjából nem produktív. Az első félév anyaga szélesebb perspektívából, mintegy „madártávlatból” tekinti át egy hosszabb időszak reprezentatív jelenségeit. Kiindulópontként az irodalom ismert, de az idők folyamán leszűkítőnek bizonyult definícióit, periodizációját és kategóriáját értelmezzük át. Az így nyert tapasztalatok a továbbiakban stabil alapot biztosítanak a tárgyalandó jelenségek sokoldalú vizsgálatához, hiszen, amint bebizonyosodik, a jelenségek több diszciplína szempontjából relevánsak, illetve egy-egy folyamat vagy jelenség megismeréséhez több diszciplína módszertana és tudásrendszere szükséges. Így jönnek szóba: a historiográfia, a művészettörténet, szociográfia, intézménytörténet, és hangsúlyozottan a teológia és az irodalomtörténet. A vizsgálandó témák a kor meghatározó folyamatai szempontjából reprezentatív szövegek, szövegkorpuszok. Az áttekintendő periódus: középkor (nagyjából 15. század) – 19. század közepe.