Középiskolás koromban az iskolaújságunk címe a Kotta nélkül volt. Egyik címlapjára egy osztálytársam megrajzolta az iskola utcájában található Szent György szobrot és egy másik osztálytársnőm meg egy verset írt hozzá. Az érdekes az volt, hogy nem a megszokott ábrázolását láthattuk Szent Györgynek, hanem a sárkány szemszögéből volt megörökítve a pillanat és a vers is a sárkány hangján szólalt meg: "segíts uram, sárkánnyá lettem, égi lándzsa függ felettem". Már nem emlékszem minden sorra, de így folytatódott, hogy "én is szomjazom a fényre".

A mai szentháromságnapi istentisztelet igemagyarázatában a lehetetlenre vállalkozom. És noha korábban más igehirdetési szolgálatok előtt szorongtam, hogy vajon sikerül-e úgy elmondani a prédikációt ahogy azt szeretném, vajon a helyén lesz minden szó, vajon érthető lesz minden gondolat, a használt képek, hasonlatok közelebb hozzák-e az ige üzenetét, most hosszas készülődés és gyötrődés után mindezt elengedtem. Tudom, hogy nem járhatok sikerrel.

Lehet, hogy már unjátok, hogy azoknak akik az esti áhítatot mutatjátok be nekem, a visszajelzésben mindig azt mondom, hogy adjatok címet a beszédnek, mert úgy gondolom, hogy ez segít az üzenet megfogalmazásában. Persze kérdés az, hogy a cím után írom meg a prédikációt és végig ott lebeg előttem a cím vagy a már megírt beszédnek adom a címet, mintegy összefoglalva a mondanivalót. Hiszem azt, hogy mindkét út lehetséges, úgy ahogy egy dal megszületésénél is vannak megzenésített versek és vannak dallamok, amelyre íródik az énekszöveg.

Legátusi ajánlólevél
De ha Annak a Lelke lakik bennetek, a ki feltámasztotta Jézust a halálból, ugyanaz, a ki feltámasztotta Krisztus Jézust a halálból, megeleveníti a ti halandó testeiteket is az ő ti bennetek lakozó Lelke által.) (Róm 8,9-11)

A népszámlálási kérdőív kitöltése azzal kezdődik, hogy meg kell nevezzed, kivel laksz egy háztartásban, és milyen kapcsolat van az egy háztartásban élők között. Mai alapigénk egyfajta ilyen felmérés, ki lakik a te házadban és milyen ház az, amiben te laksz?

Egy évkezdő Erasmus napon, az egyik informatikus előadó azt mondta, hogy mostmár elképzelhető az, hogyha megmondjuk, hogy melyik a legjobb 100 prédikáció, akkor azok alapján egy olyan programot írnak, hogyha tetszőlegesen beírunk bármilyen bibliai igehelyet, akkor az egy gombnyomásra kidob egy prédikációt arra a textusra írodva.

Mennybemenetel vagy áldozócsütörtök? Melyik a helyes? Egy szerény kis hétköznapi egyházi ünnep, ami meghúzódik a nagy piros betűs sátoros ünnepek árnyékában, de amelyiknek jelentősége, teológiai mondanivalója több odafigyelést érdemelne.

Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni, úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak. (ApCsel 2,4)

A szűk tanítványi sereg a Szentlélek kitöltése után kiment a térre és szóltak az ottlévőkhöz. És mindenki a saját nyelvén értette őket. Odamentek, ahol a legtöbben voltak. Odamentek, ahol emberekkel találkozhattak és megvallhatták hitüket.

Az első ószövetségi klímakonferenciáról hallhattunk, annak előkészületeiről, magáról a konferenciáról és a zárónyilatkozatról.

Teológusnapon jött elémbe ez az ige. Nyilván, hogy ismertem korábbról a történetet, de valahogy akkor figyeltem fel az első fejezet érdekes részleteire. Eldöntöttem, hogy erről fogok prédikálni a pünkösdi kibocsátón, aztán elraktároztam az igét magamba. Valahányszor elővettem, mind több és több kapcsolópontot találtam a Jónás története és a mi életünk között, a Jónás prófétasága és a mi tanítványságunk között. Lássunk ezek közül néhányat.

A felolvasott részlet a klasszikus példája annak, hogy miért fontos a Szentírás eredeti szövegét is olvasni és értelmezni. Azért, mert a magyar fordításban, amit Károli a látni igével fordít, az az eredeti szövegben három különböző ige alakjában szerepel.

Látni és látni között különbség van, ami első olvasásra a magyar fordításból nem derül ki. Közismert Saint Exupéry gondolata A kis hercegből: Jól csak a szívével lát az ember, ami igazán lényeges az a szemnek láthatatlan.

Egy magára valamit is adó filmsorozat ma úgy kezdődik a tévében, hogy néhány jelenetet bemutat az előző rész tartalmából. Az elhívás a szolgálatra igehirdetési sorozat első részében Jeremiás kapcsán arról hallhattunk, hogy az ember, amikor meghallja a prófétai szót, akkor válik tanítvánnyá, akkor vagyunk tanítványok, ha azt mondjuk, ami ránk bízatott és akkor kezdődik a küldetésünk, amikor felvállaljuk a feladatot, amit Isten ránk bízott.

Egy legációs kibocsátó alkalmával azt mondtam, hogy szeretném a beszédemet úgy elmondani, hogy azt egyfajta hamuba sült pogácsaként magatokkal vigyétek, tápláljon benneteket, ha megéheztek. Nem kalács, nem is kenyér, csak egy pogácsa, de az is valami.

Néhány héttel ezelőtt egy nagyáruházban voltunk a feleségemmel, ez a teológiás póló volt rajtam, és míg a feleségem a ruhás részlegen keresett magának valamilyen blúzt én egykedvűen álldogáltam a folyosón, de azt is mondhatnám, ahogy Brian mondaná, túláradó boldogságtól sugárzott az arcom. De ezt nem láthatta az az ember, aki hátulról megérintett, mint Jézust a vérfolyásos asszony. Azt kérdezte tőlem, hogy tudnék-e segíteni neki. Milyen megható, villant át az agyamon, hogy ez az ember felismerte bennem a lelkészt és segítségemet kéri.

Játszódjunk el a gondolattal, hogy megírhatnák a cselekedeteinkről szóló könyvet. Vagy lektorálhatnánk azt, amit mások írnak rólunk. Nem húznánk ki belőle azt, ami rossz fényben tűntet fel minket és csak azt hagynánk meg benne, amivel dicsekedhetünk, aminek fényében megfürödhetünk? De, nagy valószínűséggel így tennénk. Az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv nem egy ilyen cenzúrázott könyv. Benne van az is, hogy milyenek voltak valójában az apostolok, a tanítványok, a Krisztust követő első keresztyének.

Ha azt mondom, hogy ajándék és megkérlek, hogy társítsatok egy ünnepet ehhez a szóhoz, akkor nagy valószínűséggel a többség a Karácsonyra szavazna. Karácsonykor hoz a kisjézus ajándékot, csomagot. Húsvétkor esetleg a nyuszi az, aki elrejti a tojásokat a fűben. Pedig Húsvétkor is kapunk ajándékot. Csak azt nem a nyuszi, nem a kisjézuska, hanem a nagy Jézus adja. Jézus Krisztus.

Nemrég láttam egy fényképet, amin egy orosz orvos, aki egy antarktiszi expedíció tagja volt, más orvos hiányában önmagán kellett életmentő vakbélműtétet végrehajtania. A mai alkalommal mi is egy ilyen eseményen, egy szívműtéten vehetünk részt, nem sebész főorvosként, nem páciensként, hanem csak megfigyelőként.

Szerelmes atyámfiai, így szól e fejezet végén Pál apostol. Mennyi gyöngédség és érzelem van ebben a megszólításban. A 15. fejezet egy hosszú teológiai fejtegetés a halálról, életről, feltámadásról, teleszőve Pál apostol személyes bizonyságtételével.
Valami hasonlóra vállalkozom én is most, szeretett testvéreim. Esetleg az arányok lesznek fordítva, személyes vallomásomat szövöm át egy kis teológiai fejtegetéssel.

Hiszem, ha látom – mondja Tamás. Aztán mégsem hisz a szemének és Jézus odahívja, hogy tapintsa meg a sebek helyét. Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr – olvashatjuk a 34. zsoltárban. A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által. (Róm 10,17) Hála Istennek aki az ő ismeretének illatját megjelenti miáltalunk. (2Kor 2,14) Amit érzékszerveinkkel észlelünk, azt tudjuk valódiként értelmezni. És van amikor mind az öt érzékszervünk csődöt mond, cserben hagy. Azt mondják, hogy van néhány embernek egy hatodik érzékszerve, a megérzés, az intuíció.

Papp Vilmos: Elkoptatott szavak című könyvében sorra veszi a mi egyházi nyelvünk nagy szavait, fogalmait. És röviden elemzi azoknak megkopott állapotát és megmagyarázza azoknak igazi jelentését. Mai igénkben is bőven találhatunk hasonló szavakat. Megigazulás, békesség, kegyelem, dicsőség, reménység. Nem ő az első, aki ehhez a témához nyúlt. Ott vannak például Szabó Dezső írásai, aki sokszor vitriolos pennával, gúnyoros hangvétellel figurázza ki az egyházi életünk fonákságait.

A felolvasott igerész kapcsán a tanítványság három ismertető jeléről szeretnék beszélni. Az egykori és szerintem a mindenkori tanítványoknak, magukat keresztyéneknek valló, vagyis Krisztust-követő tanítványoknak a leírására három jellemzőt ragadok ki a szövegből, ami tulajdonképpen négy tulajdonságot, tevékenységet jelöl. A jó, hiteles tanítvány az engedelmes, tanúskodik, tanítja és hirdeti Jézus Krisztust.

Egy olyan időszakban élünk most, választások előtt, amikor a választáson induló jelöltek között elindul egy verseny, hogy ki tud nagyobbat mondani, ígérni. Felértékelődnek olyan fogalmak, mint közösség, pozitív jövőkép, lelkesedés. Aztán, amikor választások után sok esetben kiderül (tisztelet a kivételnek), hogy nem annyira a köz szolgálata, mint inkább a hatalom megszerzése volt a cél, akkor utólag mindig feltesszük a kérdést, hogy mennyire volt hiteles az a beszéd, amit a politikusok kortesbeszédként elmondtak.

Vizsgaidőszakban különösen átélik a teológusok ennek a mondatnak az első felét. A sok betű megöl, de megelevenít a Lélek?

A mostani legációban a vizsgák közepette a sok betűvel harcolva kell a megelevenítő Lélekről bizonyságot tenni. Milyen esélyekkel indultok erre a küzdelemre, megbízatásra? Üzenetgyilkosok lesztek vagy a megelevenítő Lélekről szóltok?

Samu fiam, otthon kibetűzte az egyik könyv gerincén, hogy Sógor Gyula a jövendőt keressük. Megkérdezte tőlem, hogy apa, milyen könyv ez? Mondtam neki, hogy ez egy könyv, amit én szerkesztettem az édesapám írásaiból. És a teológusok olvassák, jött a következő kérdés. Mondom, hogy van, aki olvassa, sőt amikor legációba mennek, akkor egyik-másik diák innen választ beszédet. Mi az, hogy legáció? Nagy ünnepek alkalmával elmennek a teológusok gyülekezetekbe prédikálni és a gyülekezetek támogatják őket legátummal, és hogy megelőzzem az újabb kérdést, hozzátettem, hogy pénzzel.