Alkalmazott hermeneutika

Nem kis felelősség hárul arra a protestáns lelkészre, aki a bibliai könyvek különböző szakaszait magyarázva, a bennük foglalt tartalmakat úgy kívánja megérteni hallgatóságával, mint Istennek az emberhez intézett megszólító üzenetét. Az exegézis abban segíti őt, hogy felfogja és megértse az akkori szó akkori jelentését, a bibliai és rendszeres teológia, valamint a homiletika pedig abban, hogy a jelentés a Biblia egészének keresztyén értelmezése szerint hatékony formában jusson el a mai hallgatóhoz. E világokat átívelő és egymással összekapcsoló megértő és megértető fáradozásában az a tudomány nyújthat hatékony segítséget, mely ennek az összetett feladatnak az esélyeit és lehetőségeit kutatja, immár több mint kétezer év tapasztalatára támaszkodva – a hermeneutika.

A hermeneutika a mai legáltalánosabb felfogás szerint a megértés és értelmezés elmélete. A megértő tevékenység rendjén az ember szimbólumokat alkalmaz. Világa jelekkel teli, s ő maga egy olyan közösség tagja, mely azonos jelrendszert, közös nyelvet használ. Így nemcsak a szöveg, hanem valamennyi emberi alkotás vagy életmegnyilvánulás (képi vagy zenei jelzés, kulturális megnyilvánulások, élethelyzetek és élettörténetek, vagy akár a történelem is) értelemmel telített, s ennek az értelemnek a feltárása hermeneutikai feladat. A hermeneutika ezért az emberi élet minden területén jelen lévő szelleminek a megértése és megértetése, keletkezési helyétől és idejétől bármilyen tér- és időbeli távolságra történő közvetítése. Végső soron a hermeneutika az értelemre jutás mibenlétét, feltételeit, menetét, törvényszerűségeit kutatja és írja le (ld. Dér Katalin: Hermeneutika és vallástudomány).

Célok
Az Alkalmazott hermeneutika szaktárgy keretében a hermeneutika történetét tekintjük át, különös figyelmet szentelve azoknak a felismeréseknek, melyek el nem múló érvénnyel ma is megtermékenyíthetik az egyházban folyó írásértelmező és igehirdető tevékenységet. A tanulmányozás során, kórtól és gondolkodótól függően nemcsak a megértést segítő szabályokra és módszerekre világítunk rá, hanem mindenekelőtt azokra a korszak-meghatározó elvi (filozófiai vagy irodalomelméleti) megfontolásokra, amelyek döntő módon hozzájárultak a megértés egy-egy újabb aspektusának a megragadásához.

Kompetenciák

Sajátos kompetenciák

A hallgató gyakorlatra tesz szert a nehezebb filozófiai-fogalmi szövegek olvasásában, ismeri a legfontosabb hermeneutikai kifejezéseket, helyesen használja az alapvető hermeneutikai fogalmakat, ismeri a különböző megközelítéseket, felismerni a bennük rejlő lehetőséget, és képes megítélni, hogy melyek azok az elvek és gyakorlati lépések, amelyek jótékonyan segíthetik íráskutató és írásmagyarázó tevékenységében, nem tévesztve szem elől hivatása keresztyén és egyházi jellegét.

Általános kompetenciák

A hallgató képes egy adott hermeneutikai szituációban bibliai és teológiai szövegeket értelmezni és tolmácsolni.

Időbeosztás

Heti oktatási idő Előadás Szeminárium Gyakorlat
2 óra/hét 1 1 0
28 óra/szemeszter 14 14 0
Szorgalmi idő Óra/félév
Összesített idő 121
A kiadott kurzus, bibliográfia és órajegyzetek elsajátításához szükséges idő 40
További dokumentálódás könyvtárban, interneten, adatbázisokban vagy terepen 30
Szemináriumi dolgozatok, esszék, záródolgozatok elkészítése 20
Személyre szabott konzultáció 3
Szorgalmi idő összesen 93

Vizsgáztatás

A hallgató minden órára áttanulmányozza a kiadott jegyzetanyagot és a kijelölt irodalmat. Az óra első részében, interaktív formában sor kerül az áttanulmányozott anyag rendszerezésére, feldolgozására, valamint a tanultak alkalmazási lehetőségeinek felkutatása. Az órán tanúsított aktív, értő és konstruktív részvétel részjegyként beszámít a vizsgaeredménybe. A hallgató írásbeli vizsgán ad számot ismereteiről és a kialakult készségekről.

Bibliográfia

Könyv