A kezdődő legációs gyakorlatokra való tekintettel, szószéki gyakorlatokra kerül sor. Ezek prédikáció-választásból, prédikáció-elsajátításból, az istentiszteleti rend (liturgia) összeállításából, istentiszteleti imádság-írásból, és a szószéki gyakorlatból állnak össze. A szolgálatok csoportos kiértékelése és megbeszélése rendjén, jó lehetőség nyílik a hallgatók igehallgatási kultúrájának az alakítására, valamint a kifejezőkészségük javítására.

A gyakorlatokat audio-vizuális eszközök segítségével végezzük. Így gyakorlatát otthon mindenki visszanéz(het)i, és levonhatja a személyes tanulságokat. Alkalmanként, az évfolyamlétszámtól függően, egy vagy két diák gyakorlatára kerül sor.

A gyakorlat kiértékelésében minden alkalommal, a gyakorlatot bemutató diák mellett még három diák vesz részt, kijelöléses alapon és rotációs módon. Közülük egy elsősorban a tartalmi kérdésekre figyel, egy másik a liturgikai szempontokra, és a harmadik a verbális és nonverbális kommunikációs kérdéseket követi figyelemmel. A gyakorlatot követő beszélgetés rendjén először a három kinevezett hallgató mond véleményt, teszi meg építő kritikáját. Hozzászólásukra minősítést (is) kapnak, mely részét képezi a félévi gyakorlat-minősítésnek. A megnevezett „kritikusok” mellett a csoport többi résztvevőjének is lehetősége van arra, hogy hozzászólásával és kérdésével hozzájáruljon a kiértékelő beszélgetés elmélyítéséhez.

Kísérő tevékenység: A hallgatónak a legáció alkalmával a fogadó gyülekezetről egy ekkléziasztikai felmérést kell készíteniük (az I. éven már megismert szempontok szerint). Ennek a felmérésnek az a célja, hogy a hallgatók megtanulják és begyakorolják azt, hogy nyitott szemmel és füllel forgolódjanak a gyülekezetekben. Ez a terepismeret-szerzés nélkülözhetetlen az egyház-, és szolgálat-szemlélet kialakulása érdekében.