A Motivációs Interjú (MI) egy együttműködésen alapuló, célorientált kommunikációs stílus, különös tekintettel a változás nyelvére. Arra tervezték, hogy erősítse a személyes motivációt és elkötelezettséget egy konkrét cél iránt azáltal, hogy az elfogadás és együttérzés légkörében feltárja és előhívja a személy saját indokait-érvelését a változtatásra a saját maga (életvitele) megváltozása érdekében.

A kurzus célja, hogy a résztvevők elsajátítsanak egy személyközpontú lelkigondozói / tanácsadási stílust és gyakorlatot, hogy a lelkipásztor segíteni tudjon a gondozottja változással és az életvitele változtatásával kapcsolatos ambivalenciájának és ebből fakadó általános problémáinak kezelésére. Az MI lelkiségét ezért a keresztyén értékrend kontextusába helyeztük és sajátos teológiai szempontok alatt oktatjuk, hogy a lelkipásztor lelkigondozói gyakorlatában megfelelő teret nyerjen és eszközeit és az általa elért kompetenciáit a gyakorlatban fejleszteni tudja.

Az MI módszere:
A kulcsfontosságú MI-lelkigondozói minőségi kompetenciák:
1. Az MI egy olyan vezető („kalauzoló”) kommunikációs és lelkigondozó stílus (szemben pl. a tekintélyelvű, vagy sokkal autoritatívabb irányító stílussal), amely a kísérés (értő hallgatás) és az irányítás (információ-nyújtás és tanácsadás) közötti keskeny úton jár.
2. Az MI arra volt tervezve, hogy a gondozottat felhatalmazza és megerősítse a saját változása irányában és a változtatás iránti elhatározásában és elköteleződésében azáltal, hogy kihangosítja benne a saját változása érdekében álló saját indokait és érveit, visszaadva és értékelve a változtatásra való képességének jelentőségét, vele együtt kikutatva a változásra való képessége erőforrásait és őt abban folyamatosan erősíti.
3. Az MI annak tiszteletteljes és kíváncsi útjára alapoz a klienssel való együttlét gyakorlásában, hogy facilitálja a változásra és változtatásra irányuló természetes folyamatot, miközben megtiszteli és értékeli kliense egyéni autonómiáját.

Az MI által megszerzendő lelkigondozói kompetenciák hasznossága:
Az MI különösképpen a következő esetekben alkalmazható és hasznos:
1. Amikor a kliensben az ambivalencia-érzet magas és a változásban elakadt, illetve amikor az esetleges változtatással kapcsolatos érzései nagyon vegyesek és ellentétesek
2. Amikor az önbizalom alacsony és kétségei vannak abban, hogy képes a változásra
3. Az önbecsülés és az egyéni fontosságtudat alacsony és így a változás előnyei, haszna a jelen helyzet/állapot előnytelenségével szemben nem világos